Mit tennél, ha felébrednél, és az életed az egész ismert világgal együtt romokban heverne és minden nap attól kellene rettegned, hogy szörnyetegek hordája szaggat szét, ha elkapnak? És mit tennél, ha az egyik szörnyeteg az egyik szeretted arcát viseli?
A Robert Kirkman által készített, 2003-ban kiadott Walking Dead képregény hatalmas sikert aratott a képregényrajongók körében. A televíziós sorozat 2010-ben vette kezdetét (ötletesen Mindenszentek estéjén), és a Fox csatornán vetítik.
Rick Grimes seriff hosszú kóma után egy üres kórházban tér magához és legnagyobb rémületére kénytelen szembenézni a ténnyel, hogy minden tele van járkálókkal (ötletes, miért is hívnák őket zombinak). Küzdelmes út során találkozik családjával, viszont a túlélők közösségében is sok a konfliktus. Az első évad a túlélők kis csoportjának megtalálásával és a kényszerű meneküléssel ér véget. A második évad egy katonai létesítményből érkező segélykérés megtalálásával telik, hatalmas meglepetést tartogatva a nézőknek, amit a harmadik évad végén tudunk meg (ami viszont nekem nem volt meglepetés sajnos a spoilerek miadt) De önmagában véve a sorozatnak, nem annyira a kaland, mint inkább a drámai része fogott meg. A szereplők kapcsolatainak ábrázolása részletes és megkapó. A rendezők arra fókuszálnak, hogyan őrizheti meg emberségét valaki egy olyan világban, ahol ember embernek farkasa (szó szerint), a karakterek egymáshoz való kötődése, vagy pont gyűlölete sokkal mélyebb és a kitűnő színészi játéknak köszönhetően sokkal áthatóbb, mint más sorozatokban (különösen a szappanoperáknál). Külön kiemelném Andrew Lincoln alakítását, aki a hátán viszi a sorozatot, és a közösségéért a végletekig elmenő seriff szerepét talán legmélyebben átérzi. Az évadok közös vonása, hogy a családdá verbuválódó csapat csak egy menedéket keres, ahol biztonságban élhetnek. Viszont ez távolról sem könnyű, különösen úgy, hogy az emberiség többsége járkálókká változott.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése