Saul fia

A hatalmas visszhangot kiváltott film nem kerülheti el figyelmünket, és most végre volt szerencsém megnézni. Előre nem olvastam róla semmit, hogy ne vegyék el a meglepetéseket, így csak az alapsztori ismeretében ültem be a moziba.

A többi a tovább mögött, esetleges spoilerekkel..

Kezdjük az alapkoncepcióval. Saul Auschwitz-Birkenauban Sonderkommandósként tartózkodik. Munkája megerőltető, és embertelen, de ő is fogoly, nem tehet mást. Az egyik gázkamrában életben marad egy fiatal fiú, de az egyik orvos végül megfojtja. Saul elveszett fiát véli felfedezni a fiúban, és elhatározza, hogy el fogja temetni. Ehhez arra van szüksége, hogy kimentse a testet a boncteremből, és egy rabbira, aki segít megtartani a szertartást. Közben a többi fogoly lázadásra készül, amihez Saul segítségét is kérik.

A film nem magára a történetre fókuszál, inkább főszereplőnk lelki vívódása a lényeg. Szinte végig rá irányul a kamera, közelről látjuk, a háttérben történő dolgok pedig el vannak homályosítva. Ez néhány helyen zavarónak tűnhet, de ez is egy fontos eszköze a filmnek. Így láthatjuk, hogy Saul nem nagyon figyel már a környezetére, próbálja kizárni a szörnyű dolgokat. Dolgozik, akár egy robot, nem érdekli már semmi, hiszen már "halott ember". Az, hogy talál egy célt magának, kicsit felrázza, és arra készteti, hogy küzdeni akarjon. Az sem érdekli, hogy a többiek lázadni akarnak, pedig a józan ész azt diktálná, hogy inkább a még élőket kellene menteni. De kik vagyunk mi, hogy ilyet eldöntsünk? Egy ilyen erkölcsi kérdésben nagyon nehéz állást foglalni, mivel nem voltunk ott, nem éltük át (szerencsére). Sokan úgy gondolják, hogy Saul elvesztette a józan eszét, ezért viselkedett így, de a film ezt nem támasztja alá. És az ellenkezőjét sem. Teljesen a nézőre bízza a dolgot.

A színészi játékról annyit, hogy teljesen meggyőző volt mindenki. Röhrig Géza nem színész, ehhez képest nagyon jól adta Saul karakterét, bennem fel sem merült, hogy ez csak egy film. Mivel szinte végig őt látjuk a kamera előtt, a többiekre csak kevés figyelem irányul.

A film szerintem legnagyszerűbb alkotóeleme a kameraálláson kívül a hangok jelenléte. Olyan precízen vannak odatéve még a legapróbb zörejek is, hogy a néző teljesen beleéli magát. Nem egyszer volt olyan, hogy azt hittem az előző sor végén beszélgetnek, aztán rájöttem, hogy csak a filmben motyogott valaki. A fegyverek hangja, a háttérben dolgozó foglyok és őrök párbeszédei mind úgy hatnak, mintha nem lennének megírva, nem egy filmben lennének, hanem tényleg megtörténne az egész.

És persze elhozta nekünk az Oscar szobrot is, amely elég nagy elismerésnek számít, még akkor is, ha mostanában az egész csak érdekekről szól. Az, hogy megérdemelte-e, nem tudom, mert nem láttam a vetélytársait, viszont önmagában én is megadnám neki. Legyen még sok ilyen jó filmünk.

Értékelés: 8/10