Hajnalodik az Igazság - Batman v Superman

Eljött az idő, amikor kiderül, hogy a sakktábla fekete vagy kék oldala lesz-e a nyerő. Vártunk rá, sokat vártunk. Láttunk három előzetest, több tv-spotot, rengeteg képet, forgatási fotót, háttéranyagot. A Man of Steel-t szerettem, és a mai napig szívesen megnézem, bár a kezdeti varázsát többszöri nézésre már kissé elvesztette. Ezért, és egyéb dolgokért alacsony elvárásokkal ültem be a folytatásra, ami ugye sokkal többet, nagyobbat markolt, és hogy mi maradt a kézben? Meglátjuk...

A premier előtti vetítésen a terem természetesen tele volt, és szinte mindenkin ott díszelgett valamiféle DC-s jelkép, kezükben Batman v Superman menü. Mivel Zack Snyder nagyon illedelmesen és kedvesen személyesen felkeresve minket megkért, hogy ne spoilerezzünk, ezért ez itt nem fog előfordulni. A történetről nem írok semmit, az előzetesekből már kiderült, hogy miről fog szólni az egész. A kisebb-nagyobb csavarokat, utalásokat mindenki szépen fedezze fel maga.

Azt már előre láthattuk, hogy a látvány hangsúlyos lesz, és ezzel nincs is semmilyen probléma, erről később. A sztori a maga egyszerűségével a gyakorlott filmnézőknek nem okoz meglepetéseket, bár egy-két dolog azért érdekesen hatott számomra. Felépítésében kicsit a Man of Steelre hajaz, a jelenben történő dolgokat megszakítja többször is egy-egy jelenet, amelyek ha nem is viszik nagyon előre a cselekményt, a karakterek fejlődésében jelentősebb szerepet játszanak.

Hogy ez a karakterfejlődés mennyire működik, az más tészta. A film első felében megismerhetjük Bruce Wayne-t, már aki eddig barlangban élt, és még soha nem hallott róla. Beleláthatunk belső vívódásaiba, és abba, hogy mi motiválja cselekedeteiben. Az eredettörténet, amelyet már legalább ötször megfilmesítettek, itt szépen gyorsan van bemutatva, inkább csak utalva van rá, de ez teljesen megfelel. Az előzetesekből kiderül, hogy miért is akar véget vetni Superman világmegmentősdijének, de hogy miként lesznek puszipajtások, az nagyon egyszerűen lett megoldva. Ezen szerintem kicsit még dolgozhattak volna, de biztos másra kellett a pénz. Mindenki félt, hogy Géza milyen alakítást fog nyújtani, de bizonyította, hogy tud ő jó Denevérember lenni. Nem szükséges és nem is szabad szerintem összehasonlítani az elődökkel, hiszen Supermant sem hasonlítjuk a régiekkel. Egyszerűen ez egy másféle feldolgozás, és ebben az univerzumban teljesen jól működik. Kedvenc Acélemberkénk lelki őrlődése kissé erőltetettnek tűnt a számomra, de ez kell ahhoz, hogy jobban belelássunk a karakterbe. Bár őt már megismerhettük korábban, úgyhogy ez nem volt annyira lényeges itt. Wonder Woman szerepe a sztori szempontjából szerintem teljesen elhanyagolható, de ugye mindenkit bele kellett tenni hirtelen, nehogy azt mondják róluk, hogy a Marvelt utánozzák. A fordított univerzumépítés vajon jó technika? Eddig úgy gondoltam, hogy tiszta hülyeség mindenkit beletolni egyszerre, mert nem jut idő rájuk, és így felszínes lesz a film. Most sem gondolom másképp, de valamiért mégis működött a dolog. Később majd kiderül, hogy milyen módon hozzák össze a társaságot, ami roppant jól is sikerülhet. A mellékszereplők nagy része már az elődből jött át, és hozták is ugyanazt a formát. Lois Lane itt kicsit kevesebbet szerepelt, aminek örültem, mert valahogy már a Man of Steel-ben is irritált a jelenléte. Az egyik legnagyobb meglepetést Jesse Eisenberg nyújtotta. Amikor kiderült, hogy ő lesz majd Lex Luthor, mindenki hőbörgött, hogy így meg úgy, mit keres egy ilyen filmben egy "Facebook-alapító". Valahogy mindig az van, hogy amelyik színészválasztás előre nagy port kavar, és mindenki őrjöng miatta, abból nagyon jó eredmény lesz. Itt is ez történt. Lex Luthor karaktere teljesen más, mint amilyet eddig láttunk, én egy komoly üzletembert vártam, aki majd szépen "összeboronálja" a csapatot. Ehelyett egy komplett őrültet/zsenit láthatunk, aki Rébusz és Joker is lehetne akár egy személyben. 

Térjünk át a technikai dolgokra. Zack Snyder a korábbi filmjeiben bizonyította, hogy ha másra nem is mindig, a látványra bizony ő odafigyel. A 3D nem lett volna szükséges, de hatásos volt, jól nézett ki. Az effektek, harci jelenetek viszonylag reálisnak tűntek, ezzel már az Acélemberben sem voltak gondok. A közelharci illetve verekedős szituációk nagyon jó koreográfiát kaptak. Ilyen jó Batman-bunyókat még a nagyvásznon szerintem nem láttunk, pedig a Nolan-féle trilógia sem volt akármi. Itt egyszerűen érezni lehetett, hogy Batmannek van ereje, és ha kell, odacsap. Nagyon. A két címszereplő bunyójakor is érezni lehet a tömegek mozgását, ahogy zúzódik szét a környezet, illetve a karakterek. A hangulatról most is Hans Zimmer aláfestő muzsikája gondoskodott, akitől én még rosszat nem hallottam. Visszatért pár motívum a korábbiakból, és természetesen újakat is komponált a mester. Minden jelenetnél eltalálták, hogy éppen minek kellene szólnia, úgyhogy ezzel sincs probléma. A filmet egy sötét, komor tónus jellemzi, amelyet néha meg-megszakít egy-két jól elhelyezett poén, hogy aztán a könnyet is kicsavarja a nézőből.

Eddig nagyjából minden stimmel. Mi a helyzet akkor a negatívumokkal? Sok: Két és fél óra játékidő egy ilyen filmhez még akár kevésnek is tűnhet, és a moziban ülve hamar el is repül, azonban az elosztás az, ami meghatározza az egészet. Az elején túl sok volt a lassú, felvezetésre szánt jelenet, amelyek ugyan bevezettek szépen a világba, mégis talán elnyújtottnak és vontatottnak érződhetnek egyes nézők számára. Aztán a film második fele persze tele van akcióval, de mégis sokkal kevesebbnek érződik. Többször olyan jelenetet is láthatunk, aminek szinte nincs funkciója, nélküle is simán működne az egész. Ezért néhol összecsapott, értelmetlen párbeszédeket kell végighallgatnunk, ami vagy erkölcsi mondanivalót akar belénk tömni, vagy csak nagyon filozófikusnak akar tűnni. Ez nem annyira kell itt, hiszen enélkül is értjük, hogy mi is itt a lelki őrlődés alapja. Kevés: Írtam, hogy milyen a karakterfejlődés, de írásomból mégsem derült ki, hogy valójában mennyire működik. Supermant ugye már megismerhettük, hiszen kapott egy saját filmet, amelyben végig láthattuk a motivációit, érzelmeit, gondjait. Aztán itt most kaptunk egy frissen szabadult Batmant, akit be kellett mutatni, miközben a többieknek is játékidőre volt szükségük. Róla éppen ezért nem sok derült ki, de majd ott lesz rá a saját filmje. Wonder Woman is ugye nagyon keveset szerepelt, és ez meg is látszott, hiszen róla egyáltalán nem tudtunk meg semmit, csak hogy oda tud csapni ő is. Ha viszont őt is be akarták volna mutatni, akkor meg a játékidő nem lett volna elég. Ezért is érzem úgy, hogy felesleges volt ő ide. Na de legalább kaptunk végre egy női hőst is a nagyképernyőn.

Mindent összevetve az elvárásaimhoz képest nagyot csalódtam. Sokkal rosszabbat vártam, ezért örülök, hogy a csalódás pozitívan ért, és így bizakodva várom a folytatást, hogy majd összejöjjön a Justice League, és jól szétverjék valakinek a...

Értékelésem: 8/10

Aki látta már, nyugodtan írja meg kommentben a véleményét, illetve, hogy egyetért-e velem vagy sem. Arra kérlek titeket, kedves Olvasók, hogy a SPOILER-t mellőzzük, ezzel ne vegyük el mások elől az élményt. Köszönöm.