Ősszel, az új pilotok rajtolásakor, megjelennek az előzetesek, többnyire ezek alapján szoktam új sorozatot választani, van,ami engem igazol, meg van, ami azt, hogy nem mindig jó a választás. A The Family kísértetiesen hasonló sorozat a Thirteenhez, de valamiért ez jobban meggyőzött, mint az előbbi. Egy eltűnt gyerek 10 év után a semmiből előkerül, látszólag pedig a lelki és testi traumán kívül semmi baja.A család visszafogadja, körbetáncolják, anyja a polgármester, még a nyilvánosság elé is kiteríti a boldogságát, de vannak apró jelek, amik az alkoholista testvérében kérdéseket, kételyeket vetnek fel. Vajon ez a valaki tényleg az ő testvérük? Vagy egy szélhámos? Ez fog majd a többi részben kiderülni, a kezdés számomra jó volt, mindenképp maradok az évadra.
Az ABC sorozatai sokszor az ötletes koncepció ellenére olyan pocsék kivitelezésre képesek, hogy elszörnyedek rajta. A The Family esetében is élt bennem ez a félelem, főleg úgy, hogy a csatornánál végzett felmérés szerint, ez volt az idei szezon legkevésbé várt sorozata. Sajnos a történet és a felvetett kérdés volt az, ami valóban érdekelt, a szereplők mellett eltekintettem, hiszen a szokásos, hazatér, könnyezve átölelem, körbeugrálom, sírok, próbálok normális lenni, sírok vonal megvalósítása is gyenge lett, egyikük sem emelkedik ki, nem túl színvonalas a játék, pedig az események indokolták volna az erőteljesebb karaktereket, de csak lötyögnek a szerepükben, bár ez a pilot volt még csak, a továbbiakban lehet jobban felépítik a karaktereket, mert csupán egy elnagyolt körvonalat kaptunk róluk. Jó dolognak tartom, hogy összehasonlításokat kapunk a 10 évvel korábbi állapotról, az az érzésem, hogy a készítőknek az a céljuk, hogy a néző is nyomozzon, éljen együtt a történettel, gondolkodjon, hogy vajon most mi is folyik.
A hasonló stílusú filmben, a Roomban is szereplő Joan Allen a The Family-ben is szerepel, ráadásul itt is egy aggódó anyát alakít, de ezt a szerepet, mintha szabályosan rá szabták volna. Willát egy kicsit feleslegesnek érzem, vagy legalábbis azon kívül, hogy mindenhol ott sertepertél, sok szerepet nem kap, amolyan kiegészítő szerepe van, semmi több. Danny talán a legszimpatikusabb eddig, hiába az állandó piálása, ő lát a legreálisabban, neki tűnnek fel az apróbb részletek, mondhatni, ő az egyetlen, aki nyitott szemmel jár.
A folytatásban szerintem az lehet a kiváltképp nehéz, hogy a nézők figyelmét végig fenntartsák, meg kell találni az egyensúlyt, hogy ne fulladjon unalomba a történet, ez pedig sokszor nehézség az ABC-nek, hiába az ígéretes kezdés.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése