Harold Finch (Michael Emerson) megépíti az amerikai kormány részére azt a kiterjedt megfigyelőrendszert, mellyel az összes állampolgárukat figyelemmel kísérhetik. Azonban hagy egy kiskaput, így ő is hozzáférhet a rendszerhez. A Gép számokat küld Harold részére, akiket így be tud azonosítani, de azt, hogy az illető az áldozat, vagy esetleg az elkövető, azt nem tudja. Ezeket az embereket követi közvetlen közelről John Reese (Jim Caviezel), aki a terepen segíti Harold munkáját, és korábbi katonai és hírszerzői tapasztalatait kamatoztatja, amikor éppen akcióba keveredik. Azonban nem csak az elkövetőkkel állnak szemben, hanem a város rendőreivel is, akik maguk sem a tisztaság jelképei, hiszen bűzlenek a korruptságtól. A HR korrupt rendőrei közül törne ki Lionel Fusco nyomozó is, aki újra és újra segíti Haroldék munkáját.
Ám idővel nem maradhat rejtve a tevékenységük, az FBI és a CIA is érdeklődni kezd irántuk, így nagyobb reflektorfényt kapnak, ezáltal sokan gyanakodni kezdenek, és akad olyan is, aki rájön arra, hogy mi zajlik a háttérben, mekkora hatalom is összpontosul valójában Harold kezében. Ezeknek az embereknek a céljaik nem tiszták, csak a hatalom iránti szenvedély fűti őket, azonban a hatalomért sokan ölni is hajlandóak, ha kell mindenkit képesek eltakarítani az útból.
A sorozatra jellemzőek a sötét tónusú képek, amelyek magában a nézőben is el tudják ültetni azokat a magokat, hogy ő bizony a végidők kezdetét nézi azzal, hogy kvázi megszűnik a privát szférája, a Gép minden felett áll és mindent lát, minden információt azonnal elő tud teremteni. A zenei repertoár is színes, Ramin Djawadi nevéhez fűződik a mindig nagyon darkos, sejtelmes szett, aki a Trónok Harcában is letette már névjegyét. Mindemellett a szereplőgárda is remek, mind a negatív, mint a pozitív oldalon alig lehet olyan karaktert találni, akibe bele lehetne kötni.
A Person of Interest végig lebilincselő, helyenként fojtogató, szinte már-már segítségért kiáltó mű. A készítő, Jonathan Nolan alighanem legnagyobb alkotása számomra. Nem a pozitív képsorok miatt fog megmaradni a nézőben, hanem sokkal inkább a rengeteg kérdés miatt, amit felvet. Léteznek egyáltalán még titkok? Mi van, ha mint egy nyitott könyvben, bennem is olvasnak? Kik láthatják a napjaim? Mire használják a megszerzett információkat? Ez, és még hasonló kérdések vetődtek fel bennem, miután végignéztem először. A sorozat erősségét és minőségét pedig mi sem mutatná jobban, mint hogy soha nem daráltam gyorsabban sorozatot.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése