Pénteken jött ki a Stranger Things második évada, és szokáshoz híven szépen le is lett darálva. Nagyon várta már szerintem mindenki, kisebb-nagyobb elvárásokkal a folytatást, hiszen anno nagyot ütött az első évad. A 80-as évek hangulata, az igazi geek szubkultúra és a fiatalkori vívódások bemutatása üdítően hatott ebben a misztikummal és parafaktorral is megspékelt környezetben.
A gyerekszínészek nagyon jól el lettek találva, és működött a csapat kémiája. Egy kicsit spoileresen...
A második évadból szerintem ezt a részt kicsit kispórolták, inkább a szörnyes témára mentek rá jobban. A csapatot szétválasztották, és ez egyrészt megbontotta az egészet, másrészt viszont így több szálon futtathatták a cselekményt. A több szál nem minden esetben jó döntés, de itt nagyjából működött. Egy-két résznél éreztem azt, hogy egyáltalán nem kellett volna bele. Szegény Mike, aki az első évad talán legfőbb szereplője volt, itt mintha csak egy statiszta lett volna. Kb. három jelenete lehetett, ami valamelyest előreviszi a sztorit. Cserébe a többiek kaptak egy kis reflektorfényt.
Maga az alapkoncepció ugyanaz, mint az első évad esetében, csak míg ott egyetlen lény volt (Demogorgon), itt sokkal több fenyegetés van. Kevésbé ijesztgetős, kevésbé misztikus, de valahogy mégis megállja a helyét.
A hangulat egy az egyben megmaradt. A zenék annyira el lettek találva, hogy azóta is azokat hallgatom. Az első évad upside down-jához képest itt kevésbé kaptunk ilyen horrorisztikus helyszíneket. Talán még az állt legközelebb hozzá, amikor a spóráktól hemzsegő levegőben mászkálnak a föld alatt. Na meg Will látomásai.
A második évad nem üti meg teljesen az első szintjét, talán ez az első évad újdonságvarázsának köszönhető, de az elvárt dolgokat szerintem simán hozza. Akinek bejött az első, nyugodtan nézze meg, hiszen a sztori megy tovább, és talán a harmadik évadra kapunk valami teljesen más, kicsit különbözőbb stílusú sztorit. Várjuk a folytatást!
Értékelés: 9/10
Még mindig király.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése