A filmről tudni kell, hogy maga Til Schweiger rendezte, és a főszerepet is magára osztotta. Ráadásul a másik főszerepre saját lányát, Emma Schweigert szemelte ki. Mint utólag kiderítettem, nem ez az első film, ahol a lányával/lányaival szerepel. Van még egy Fülenincs nyúl 1-2, amit majd valamikor megtekintek, mert kíváncsi vagyok rájuk.
A Kokowääh egy átlagos drámának indul, ahol a család kerül a középpontba. Az alapsztori annyi, hogy van Henry (T. S.), aki forgatókönyvíró, de mostanában nem nagyon kap munkát. Egy televíziós sorozata eléggé befuccsolt, nem nagyon nézik, és új ajánlatokat sem nagyon kap. Azt még tudni kell róla, hogy egy mániákus csajozógép, akinek minden nap más hölgy ébred az ágyában. Ebbe a monoton unalmas életbe egyik nap belecsöppen egy lány, aki azt állítja, hogy az ő lánya. Persze teljesen felborul minden, először nem is akarja elhinni, és elfogadni sem képes ezt a tényt. Aztán persze ez megváltozik, mint minden ilyen filmben, tehát nagy csavarokra ne számítsunk, de az előadásmód az valami fergeteges.
A párbeszédek teljesen természetesnek tűnnek, minden egyes szituáció akár meg is történhetett volna a valóságban. A szereplők között is nagy volt az összhang, ami köszönhető annak, hogy tényleg apja-lánya felállást láthatunk. A többi szereplő is mind jól van összeszedve, a kis mellékszereplőktől a komolyabbakig. Samuel Finzi alakítja a kislány nevelőapját, aki először nagyon ellenszenves, aztán az ember kezdi megkedvelni a figurát, de a végére megint ellenszenves lesz, hogy aztán újra a szívünkbe lophassa magát. Tehát van itt minden: jellemfejlődés, komikus helyzetek, szomorú pillanatok. A legtöbb helyzet inkább vicces, szóval sokkal inkább mondható vígjátéknak, de a drámai rész sem marad el teljesen, szóval nem lehet megkülönböztetni. Igaz, hogy a dráma meg a vígjáték nem is különbözik nagyon. :)
Ami a legnagyobb meglepetést és katarzist okozta, az a zene. Valami olyan hihetetlenül jó soundtracket sikerült összegyűjteni, amilyet nem sok hasonló filmben lehet látni. Az elején kapásból egy Angels and Airwaves számmal indít, ami az egyik kedvenc zenekarom, és nagyon nagy meglepetés volt számomra, mert nem nagyon hallottam még őket úgy, hogy egy filmben szerepeltek. A többi zeneszám is mind eltalált volt a filmben, és szinte nem is volt olyan rész, ahol ne lett volna valamilyen aláfestés. Először furán hatott, azt hittem hogy valami megszállott zenegyűjtők készítették a filmet, de aztán rájöttem, hogy ez szükséges volt ahhoz, hogy a film összhangja megmaradjon. Utólag már nem is tudnám elképzelni a filmet a zenék nélkül.Tehát ez a film egy tökéletes hangulatfilm, ha jó pillanatában kapja el a nézőt, akkor nem ereszti! A kezdetben lassan induló film szépen utoléri magát, és szívbemarkoló hatásával megragad. Mindenképpen érdemes megnézni, nekem fel is került a Must see listámra.
Értékelés: 9/10
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése