American Reunion

Hőseink kilenc év kihagyás után visszatértek, hogy összejöjjenek egy találkozóra. Van, aki befutott, szép karriert csinált, van aki csak úgy elvan a világban. Jim (Jason Biggs) és Michelle (Alyson Hannigan) esküvője után ugyebár összeköltöztek, gyerekük is van. Oz (Chris Klein) "ünnepelt sztár" lett. Kevin (Thomas Ian Nicholas) ugyancsak házas életet él, Finch (Eddie Kaye Thomas) pedig "világjáró felfedező". Még Stifler (Seann William Scott) is munkába állt, bár nem túl tökéletes számára.

A film egésze arról szól, ahogy felelevenítik a régi szép időket, vagy éppen valamilyen konfliktus miatt kellemetlen helyzetbe kerülnek ( legfőképpen Jim, hiszen ez a legfőbb ismertetője). Az első három részhez nem ér fel, de azért méltó befejezése lehet a sorozatnak. Talán most már nem csinálnak többet.

A karakterek mind hozzák a tőlük megszokottat, Jim esetlen, Oz romantikus, Stifler bunkó p*cs, Finch egy "úriember", Kevin pedig.. nos, hát ő Kevin. A lányok sem változtak szinte semmit, csak kissé komolyodtak.

Arra voltam kíváncsi, milyen újfajta poénokat tehetnek be, hiszen az volt a legfőbb része az előző részeknek is. A megszokott ciki helyzetekbe kerülő Jimen kívül volt még itt a fiatalabb korosztály szivatása Stifler módra, Jim apja (Eugene Levy) és Stifler mamája (Jennifer Coolidge) is szintén újra szerepeltek, és jött még egy szülő, aki nagy meglepetést okozott, legalábbis számomra. Volt itt cicivillantás is, bár nem annyi, mint az előző részekben. Ennél már csak az a durvább, hogy a legelső intimebb testrész, amit mutatnak, az egy férfié, és olyan váratlanul érint, hogy hirtelen nem is tudtam, most én milyen filmet kezdtem el nézni. Gondolom azért a moziban ezeket kihagyták.

Zenei téren kissé megváltozott a felhozatal, én az első három részben, de még a negyedikben is pont a zenéket szerettem nagyon. Vártam, hogy mikor csendül fel egy Blink182 vagy egy Sum41 szám, de nem nagyon tapasztaltam ilyet. Inkább ezek a mostanában istenített "zenék" lettek bepakolva, de azért annyira nem volt szörnyű.

Szóval aki szerette anno az első 3 (inkább 4) Pitét, az ne hagyja ki ezt sem, nem érheti akkora csalódás. Néhány poén kifejezetten jóra is sikerült, úgyhogy egyszer érdemes rá vetni egy pillantást, akár a nosztalgia kedvéért is.

Értékelés: 9/10