Requiem for a dream

Valószínűleg nem kell senkinek bemutatni Darren Aronofsky nagysikerű filmjét, azonban mégis írnék róla egy pár sort. Sokan azt mondják, hogy egy alapfilm, és sokan köteleznék a megtekintését. Egyrészt egyetértek ezzel, másrészt viszont kicsit azért látok benne kis negatívumot is.

A film tényleg nagyszerű, az egyik kedvencem, de olyan nyomasztó az egész, hogy nem vagyok benne biztos, hogy szellemileg nem készíti ki egy kicsit a nézőt. Elég megrázó képsorok is vannak benne, de ez csak megerősíti azt a világot, amit tulajDonképpen a film bemutat. Ez a függők világa. Nem csak a kábítószer-függőségről szól, hanem úgy általában mindenről, például hogy mit meg nem tenne valaki azért, hogy a tévében jól szerepeljen. A világon mindenki függő, mindenkinek van valami olyan dolga, amit rendszeresen űz, és nem tud nélküle élni. Ezek mind drogok. Csak az a különbség, hogy a legtöbbjük legális, de vannak olyanok is, amik illegálisak. Ez a film inkább az utóbbit mutatja be.
A történetben négy szereplő hétköznapjait ismerhetjük meg, akiknek megvannak a saját démonaik, a saját függőségük. Harry Goldfarb (Jared Leto) mindenféle kábítószerrel él, haverjával Tyrone-nal (Marlon Wayans) és barátnőjével, Marionnal (Jennifer Connelly). Harry édesanyja, Sarah (Ellen Burstyn) pedig megszállott tévénéző, és az édességet és jó kajákat is szívesen pusztítja. A sztori nyáron kezdődik, amikor még mind "boldogok" és viszonylag elégedettek az életükkel, majd jön az ősz és a tél, és ugyebár minden megváltozik. Drasztikusan. A történet többi részére nem akarok kitérni, mert nem túl bonyolult, és amúgy is sokkal jobb, ha a filmből tudod meg, hogy mi történik, és nem pedig tőlem.
A megvalósítás tökéletes. A legjobban a vágások sikerültek, és az operatőri munka. Egy külön vágási módszert dolgoztak ki a készítők a kábítószer felhasználásának bemutatására. Ilyen pár másodperces gyorsvágások vannak, és mégis minden kiderül belőlük, minden összeillik. Sokszor meg a szereplőkre "akasztott" kamera által figyelhetjük meg, hogy hőseink hogy reagálnak az adott dolgokra. Sokszor van egy kis unalmasabb rész, és néha kicsit lassú a történet, de ez szükséges ahhoz, hogy beleélhessük magunkat a karakterek helyzetébe.
Ami még nagyon kiemelendő, az a zene. Clint Mansell többször is dolgozott együtt Darren Aronofskyval, és eddig én nem láttam olyan filmjüket, ahol a zene ne lett volna kiemelkedő. Ehhez a filmhez olyan OST készült, amit szinte mindenki ismer, vagy hallott valahol, csak nem tudta esetleg hova tenni. Én is így voltam először vele, a zenéket hallottam, elsősorban a Lux Aeternát, de nem tudtam, hogy ehhez a filmhez készült. Aztán mikor először láttam a filmet, persze összeállt a kép. Azóta rengeteg helyen felhasználták már ezt a zenét, például több film Trailerjében. A Gyűrűk Urához is készítettek egy Requiem for a tower című klipet.
Sokáig lehetne beszélni a filmről, a kisebb összefüggésekről, észrevételekről, de jobban szeretem ezt párbeszédes formában folytatni, mert úgy több minden eszembe jut, meg érdekesebb is, úgyhogy most nem írok többet. Ajánlom mindenkinek a filmet, egyszer meg kell tekinteni, de azért előtte kicsit áskálódjatok utána, hogy azért tudjátok mire kell számítani. Nem biztos, hogy mondjuk egy kisiskolás gyerekkel célszerű lenne megnézni.

Értékelés: 10/10 (az egyik legjobban sikerült film ebben a témában)

Kokowääh

Érdekes, hogy eddig nem nagyon figyeltem fel Til Schweiger munkásságára, pedig igazán megérdemelte volna. Ezzel a filmjével most megfogott, és ezentúl majd próbálok több filmjét is megtekinteni.

A filmről tudni kell, hogy maga Til Schweiger rendezte, és a főszerepet is magára osztotta. Ráadásul a másik főszerepre saját lányát, Emma Schweigert szemelte ki. Mint utólag kiderítettem, nem ez az első film, ahol a lányával/lányaival szerepel. Van még egy Fülenincs nyúl 1-2, amit majd valamikor megtekintek, mert kíváncsi vagyok rájuk.
A Kokowääh egy átlagos drámának indul, ahol a család kerül a középpontba. Az alapsztori annyi, hogy van Henry (T. S.), aki forgatókönyvíró, de mostanában nem nagyon kap munkát. Egy televíziós sorozata eléggé befuccsolt, nem nagyon nézik, és új ajánlatokat sem nagyon kap. Azt még tudni kell róla, hogy egy mániákus csajozógép, akinek minden nap más hölgy ébred az ágyában. Ebbe a monoton unalmas életbe egyik nap belecsöppen egy lány, aki azt állítja, hogy az ő lánya. Persze teljesen felborul minden, először nem is akarja elhinni, és elfogadni sem képes ezt a tényt. Aztán persze ez megváltozik, mint minden ilyen filmben, tehát nagy csavarokra ne számítsunk, de az előadásmód az valami fergeteges.
A párbeszédek teljesen természetesnek tűnnek, minden egyes szituáció akár meg is történhetett volna a valóságban. A szereplők között is nagy volt az összhang, ami köszönhető annak, hogy tényleg apja-lánya felállást láthatunk. A többi szereplő is mind jól van összeszedve, a kis mellékszereplőktől a komolyabbakig. Samuel Finzi alakítja a kislány nevelőapját, aki először nagyon ellenszenves, aztán az ember kezdi megkedvelni a figurát, de a végére megint ellenszenves lesz, hogy aztán újra a szívünkbe lophassa magát. Tehát van itt minden: jellemfejlődés, komikus helyzetek, szomorú pillanatok. A legtöbb helyzet inkább vicces, szóval sokkal inkább mondható vígjátéknak, de a drámai rész sem marad el teljesen, szóval nem lehet megkülönböztetni. Igaz, hogy a dráma meg a vígjáték nem is különbözik nagyon. :)
Ami a legnagyobb meglepetést és katarzist okozta, az a zene. Valami olyan hihetetlenül jó soundtracket sikerült összegyűjteni, amilyet nem sok hasonló filmben lehet látni. Az elején kapásból egy Angels and Airwaves számmal indít, ami az egyik kedvenc zenekarom, és nagyon nagy meglepetés volt számomra, mert nem nagyon hallottam még őket úgy, hogy egy filmben szerepeltek. A többi zeneszám is mind eltalált volt a filmben, és szinte nem is volt olyan rész, ahol ne lett volna valamilyen aláfestés. Először furán hatott, azt hittem hogy valami megszállott zenegyűjtők készítették a filmet, de aztán rájöttem, hogy ez szükséges volt ahhoz, hogy a film összhangja megmaradjon. Utólag már nem is tudnám elképzelni a filmet a zenék nélkül.
Tehát ez a film egy tökéletes hangulatfilm, ha jó pillanatában kapja el a nézőt, akkor nem ereszti! A kezdetben lassan induló film szépen utoléri magát, és szívbemarkoló hatásával megragad. Mindenképpen érdemes megnézni, nekem fel is került a Must see listámra.

Értékelés: 9/10

Rules of Engagement

Még a nyár előtt kerestem valami kis sorozatot amit nézhetek. Szeretem a sitcomokat, ezért ebben a kategóriában néztem utána a dolgoknak. Meg is találtam az Egy kapcsolat szabályai című aranyos kis sorozatot.

A története egyszerű: Van egy újDonsült pár, akik tervezik hogy összeházasodnak. Van egy pár, akik már évek óta házasok. És van egy örök agglegény, aki állandóan csajozik, de hosszú kapcsolatot nem akar. Vagyis egyáltalán nem akar semmilyen kapcsolatot... Nos ezt a pár embert összedobják, és máris kész egy sorozat tele humorral.
A poénok általában a házasélet és a "szingliség" összehasonlításán csattannak, de sokszor kap el minket a vicccsizma az egyes szereplők butasága, vagy éppen kínos helyzetbe kerülése miatt. Ezeket a helyzeteket pedig általában még kínosabb móDon oldják meg, ha egyáltalán sikerül megoldani őket.
A szereplők számomra először ismeretlenek voltak, egyedül David Spade-t ismertem a Nagyfiúk című moziból. Aztán később kiderült, hogy a Jeff-et alakító Patrick Warburton-t is láttam már a Totál káosz című filmben. Bár ott elég hülye karaktere volt, itt szerintem ő a legnagyobb arc. A harmadik férfi szereplő pedig Oliver Hudson, őt előtte nem hiszem, hogy láttam volna bármilyen filmben is, mégis nagyon ismerősnek tűnt már az elejétől kezdve. A női szereplőket (Megyn Price, Bianca Kajlich) szintén nem ismertem eddig. Minden sorozatban szoktam találni egy olyan szereplőt, aki szinte viszi a hátán a filmet, van is erre egy kifejezés, ami most hirtelen nem jut eszembe, és nem is fogok utánanézni :P . Azt gondoltam, hogy itt Russel karaktere lesz ez a szereplő, azonban tévedtem. Patrick Warburton "Jeff-je" mindent visz! Azok a komoly pofák, amiket vág, meg az összes beszólása valahogy olyan természetesnek tűnik. Szinte rá öntötték a szerepet.
Közben persze akad egy csomó visszatérő szereplő, akik általában más filmekből vagy sorozatokból is ismerősek lehetnek.
A negyedik évadnál tartok, de szerintem egyre jobbak lesznek a részek, egyre több poén van benne. Pedig amikor elkezdtem, nem gondoltam, hogy ennyit ki tudnak hozni belőle. Szerencsére rosszul gondoltam. Ha szereted az ilyen szituációs komédiákat, amit kifejezetten a helyzetkomikumra építenek, és nem egy olyan sorozatot keresel, amiben minden részt látni kell ahhoz, hogy értsd, akkor ez a sorozat megfelelő számodra. Minden részt meg lehet nézni külön-külön, mert nem sok az összefüggés közöttük. Persze azért vannak utalások, de nem olyan szinten, mint például egy How I met your motherben...

Értékelés: 9/10

The Woman in black

Megmondom őszintén, nem nagy elvárásokkal ültem le a film elé, de azért kíváncsi voltam, mit fog összehozni a "kis Daniel". A Harry Potter sorozaton kívül nem nagyon láttam más filmben, de tudom, hogy van egy-két mozi, amit érdemes lenne megtekinteni. Majd valamikor arra is kerítek sort...

Ez a film azt hiszem egy novellából vagy regényből készült, nem vagyok benne biztos, mert nem nagyon néztem utána. Az alapsztori nem olyan bonyolult, van egy ügyvéd, Arthur Kipps (Daniel Radcliffe), aki elvesztette feleségét, és azóta fiával él. Ez a tény az egész film során meghatározza főszereplőnk hangulatát, szinte mindig szomorú. Nos, Arthurt egy új munkával bízzák meg, amit ha nem teljesít, nem nagyon tudja majd eltartani a fiát, mert valószínűleg kirúgják. Tehát a motiváció már megvan. Ez az új munka viszont egy cseppet másabb, mint a többi átlagos munkája. Egy nő meghalt, és mivel nem volt élő rokona, a házát nem örökli senki. Legalábbis valami ilyesmi. Arthurnak pedig ki kell derítenie, hogy valóban nincs-e örökös, meg amúgy is fel kell mérni a házban lévő iratok segítségével, hogy mégis mi merre hogyan... Aztán persze (mint megszokott), furcsa dolgok kezdenek történni a ház körül. Arthur állandóan alakokat lát, hangokat hall, szóval teljesen paranormális dolgok történnek. Ez persze nem rettenti el a munkájától, mert mint tudjuk, egy "horrorfilmben" a főhős direkt keresi a veszélyt, és a kellemetlen szituációkat. Az alapsztori kb. ebben ki is merül, a többit nem írom le, mert az már inkább Spoileres lenne.

Akkor beszéljünk kicsit a színészi alakításokról. Daniel Radcliffe-nek bizony nehéz dolga volt, meg még az is lesz az elkövetkezendő karrierjében, mert ugyebár ő már mindenkinek Harry Potter marad. Itt egy családapát alakít, és a játékával nincs is semmi gond, olyan átlagos. Sokszor csak néz olyan szomorú kiskutyás móDon, sokszor meg a hirtelen megdöbbenés látható az arcán. Egyedül a szinkronnal volt gondom, mert a magyarhangja ugyanaz, aki a Harry Potter sorozatban volt, és hát valahogy ehhez a szerephez még olyan túl fiatalosnak tűnt számomra. A szinkron ettől függetlenül nem volt rossz. Ciarán Hinds-et nem sok filmben láttam, vagy ha láttam, nem emlékszem rá. Itt nem volt olyan nagyon sok szerepe, de ami volt, azt tökéletesen játszotta, és teljesen élethűen adta át a gyermekét elvesztő családapát, aki nem hisz a "legendákban". A többiek játéka elenyésző volt, a legtöbb hangsúlyt természetesen Daniel kapta.
A film hangulata magával ragadó, a tájak és a képi megjelenítés engem nagyon megfogott. Egész végig nyomasztó hangulata volt, és néhol félelmet is keltett, bár ez tényleg nagyon ritkán fordult elő. Nem is mondanám horrornak, inkább egy erős thriller, amiben párszor megijesztenek minket. Vagy legalábbis próbálnak. Elég sok ilyen jump-scare (asszem ez a neve) van a film első felében, amitől az amatőr néző lehet hogy megijed, de a rutinos horror-nézők szerintem maximum csak kicsit összerezzennek. A film második felében aztán sokkal akciódúsabb, gyorsabban pörgő jeleneteket láthatunk, úgyhogy aki az elején megunja, annak ajánlott, hogy egy kicsit tartson ki, mert azért van ebben némi szufla.
Zeneileg nem nagyon tudok nyilatkozni, mert nem ragadt meg bennem az aláfestő muzsikák dallama, de azt tudom, hogy a hangulat megteremtéséhez jelentős mértékben hozzájárultak.
Összességében én azt mondom, hogy egy próbát mindenképpen megér, ha esetleg a barátnőtökkel/barátotokkal egy kis esti kikapcsolódást kerestek. Egy-két fordulatot leszámítva kiszámítható a film, és klisékre épül, de ezek megfelelően vannak adagolva, és nem mindig lehet tudni, hogy ki is néz a hátad mögött... :)

Értékelés: 9/10

The Dark Knight trilogy

"Miért zuhanunk a mélybe?"

Még valamikor az év elején, amikor megtudtam, hogy lesz harmadik rész, megtekintettem újra az első kettőt. Azt hiszem az első részt még akkor nem is láttam végig, mert anno valami rossz verziót találtam, és olyan sötét volt, hogy még a Sötét Lovag is eltévedt benne. Aztán amikor újranéztem mindkét részt, nagyon rákattantam, és úgy döntöttem, hogy a trilógia befejező részét mindenképp moziban fogom nézni. Meg is tettem.

Christopher Nolan az egyik kedvenc rendezőmmé nőtte ki magát még anno, amikor a Mementót és a Tökéletes trükköt láttam tőle. Aztán jöttek ugye a Batmanek, és az Eredet. Ezek is mind bejöttek.

Nem tudtam, hogy mit várjak a Batman trilógia befejező részétől, de mindenképp arra számítottam, hogy valami nagyot fog alkotni Nolan. Gyanúm beigazolódott. Azt is meg merem kockáztatni, hogy ezrekkel ráver az Avengersre, ami szintén nagyon bejött.

Az első részben ugyebár megismerhettük Bruce Wayne-t (Christian Bale), amint Batmanné alakul. Az eredettörténet nagyon jó, és eléggé reális képet mutat, ami jellemzi a további részeket is. Ebben a főgonosz Ra's Al Ghul (Liam Neeson) na meg a Madárijesztő (Cillian Murphy). Egy erős kezdéssel vágtunk bele a trilógiába, amit egy még erősebb folytatás követett.

A Sötét Lovagban végre egy komolyabb ellenfél lépett a színre, Joker (Heath Ledger). Ez volt Nolan egyik legjobb döntése, hiszen Heath Ledger viszi a filmet a hátán. Sajnos a szobrocskát már nem tudta kézbe kapni. Itt Batman már sokkal több gonddal küszködött, mivel ugye két életet kellett élnie, és mindkettő problémás volt. Aztán ahogy láttuk, szépen megoldotta a dolgokat. Végül "visszavonult", mert látszólag Gotham Citynek már nem volt rá szüksége. Persze mind tudjuk, hogy egy ilyen nyugis állapot nem sokáig tartható fenn...

És akkor elérkeztünk a Sötét Lovag felemelkedéséhez. Új gonosz, új film, új esélyek. Bane (Tom Hardy) elég erős ellenfélnek bizonyul, szinte lehetetlen legyőzni. Bejönnek még ismerős új szereplők, mint például a Macskanő (Anne Hathaway), John Blake (Joseph Gordon-Levitt), és a régi szereplőkből is majdnem mindenki visszatér.

Azt kell mondjam, hogy a filmek pont ilyen sorrendben vannak a "jósági" listán. Az első rész szép volt, jó volt, de nem a legjobb. Kezdetnek tökéletes. Aztán jön a Sötét Lovag, ami már majdhogynem megközelíthetetlen a storyban és minden tekintetben. 

És végül jön az utolsó rész, amit nehezen tudok leírni. Ez olyan, mintha fognám az első és második részt, egy kis papír labdát gyúrnék belőle, odaállnék egy kosárlabdapalánk elé olyan 10 méterre, háttal a palánknak, és egy bazinagy viharos szélben hátradobva ezt a papírlabdát az pontosan csont nélkül beletalálna a helyére. Ezt a részt már szerintem nem lehet überelni, annyira tökéletes volt. Tele kihívással, izgalommal, akcióval, és persze rengeteg csattanóval, amire már rá lehet jönni a film közben, de mégis olyan szépen vannak adagolva a lényeges momentumok, hogy az ember nem is gondolna arra, hogy mi lesz a végkifejlet. Azt szeretem ebben a trilógiában, hogy az egész olyan komoly, reális, és drámai, és ha végignézed, tuti, hogy nem felejted el egy darabig. Már csak azt várom, hogy kijöjjön ez a harmadik rész is DVD-n, és akkor szerintem megveszem mindhármat, mert alapmű az egész trilógia. Ezt újra látnom kell! És újra, és újra...

Értékelés:

Batman: Begins: 9/10

The Dark Knight: 10/10

The Dark Knight Rises: 11/10 (na jó tudom, hogy nem lehet, de lehetne!)

American Reunion

Hőseink kilenc év kihagyás után visszatértek, hogy összejöjjenek egy találkozóra. Van, aki befutott, szép karriert csinált, van aki csak úgy elvan a világban. Jim (Jason Biggs) és Michelle (Alyson Hannigan) esküvője után ugyebár összeköltöztek, gyerekük is van. Oz (Chris Klein) "ünnepelt sztár" lett. Kevin (Thomas Ian Nicholas) ugyancsak házas életet él, Finch (Eddie Kaye Thomas) pedig "világjáró felfedező". Még Stifler (Seann William Scott) is munkába állt, bár nem túl tökéletes számára.

A film egésze arról szól, ahogy felelevenítik a régi szép időket, vagy éppen valamilyen konfliktus miatt kellemetlen helyzetbe kerülnek ( legfőképpen Jim, hiszen ez a legfőbb ismertetője). Az első három részhez nem ér fel, de azért méltó befejezése lehet a sorozatnak. Talán most már nem csinálnak többet.

A karakterek mind hozzák a tőlük megszokottat, Jim esetlen, Oz romantikus, Stifler bunkó p*cs, Finch egy "úriember", Kevin pedig.. nos, hát ő Kevin. A lányok sem változtak szinte semmit, csak kissé komolyodtak.

Arra voltam kíváncsi, milyen újfajta poénokat tehetnek be, hiszen az volt a legfőbb része az előző részeknek is. A megszokott ciki helyzetekbe kerülő Jimen kívül volt még itt a fiatalabb korosztály szivatása Stifler módra, Jim apja (Eugene Levy) és Stifler mamája (Jennifer Coolidge) is szintén újra szerepeltek, és jött még egy szülő, aki nagy meglepetést okozott, legalábbis számomra. Volt itt cicivillantás is, bár nem annyi, mint az előző részekben. Ennél már csak az a durvább, hogy a legelső intimebb testrész, amit mutatnak, az egy férfié, és olyan váratlanul érint, hogy hirtelen nem is tudtam, most én milyen filmet kezdtem el nézni. Gondolom azért a moziban ezeket kihagyták.

Zenei téren kissé megváltozott a felhozatal, én az első három részben, de még a negyedikben is pont a zenéket szerettem nagyon. Vártam, hogy mikor csendül fel egy Blink182 vagy egy Sum41 szám, de nem nagyon tapasztaltam ilyet. Inkább ezek a mostanában istenített "zenék" lettek bepakolva, de azért annyira nem volt szörnyű.

Szóval aki szerette anno az első 3 (inkább 4) Pitét, az ne hagyja ki ezt sem, nem érheti akkora csalódás. Néhány poén kifejezetten jóra is sikerült, úgyhogy egyszer érdemes rá vetni egy pillantást, akár a nosztalgia kedvéért is.

Értékelés: 9/10

Fight Club

David Fincher filmjei eddig még egyszer sem okoztak számomra csalódást. Szinte mindegyikről elmondható, hogy örökre bevéste címét a köztudatba. Nem tett másként a Harcosok klubja sem.

A film egy könyvadaptáció, sajnos az azonos című könyvet nem olvastam, de valamikor talán pótolom. A filmről csak és kizárólag pozitívan tudok beszélni, mert ez az egyik olyan film a történelemben, ami szerintem tökéletes. Minden szempontból jól van összerakva, a dialógusokat a rajongók kívülről fújják. És tele van olyan mondatokkal, amik bármikor felidézhetőek, és igazak is. Korunk eltorzult, beteg társadalmát mutatja be, amiből a főszereplő megpróbál valahogy kitörni. Bírálja a reklámokat, az embereket, és úgy ámblokk mindent.

A Harcosok klubja egy teljesen új életérzést tár a néző elé, a karakterekkel könnyű azonosulni, hiszen olyan egyszerű alakok, mint minden hétköznapi ember. Csak az a különbség, hogy ők megunták ezt az unalmas, monoton életet, és ezért megváltoztatnak mindent.

Edward Norton és Brad Pitt játéka fenomenális, kiegészítve egy Helena Bonham Carterrel és egy mellékszereplőként megjelenő Jared Letoval. A sztori néhol csavaros, máshol meg egészen egyszerű. Közben pedig van egy csomó dolog, amire ha az ember nem figyel oda, nem érti meg teljesen őket. Ilyenek például a sorozatos képbevillanások, amikről közben kiderül hogy miért vannak, és ilyenek az "Apu fortyogó epéje vagyok" mondatok. 

Összességében ez az egyik legjobban megszerkesztett, összerakott film azok közül, amiket eddig volt szerencsém látni. Mindenképp érdemes adni neki egy esélyt, senki nem fogja megbánni, ha megnézi. És ha elkezded, úgysem tudod abbahagyni.

Értékelés: 10/10

Stan Helsing

Ahogy magyarra fordított címe is mutatja, ez egy "rémes film". Nem is tudom hogy akadtam rá, de mivel szeretem a paródiákat, gondoltam adok neki egy esélyt. A szintén nem rég felfedezett sorozat, a Shameless egyik szereplője, Steve Howey a főszereplője ennek a viccesnek szánt "mesterműnek". Ez is arra ösztönzött, hogy megnézzem. "From the executive producer of Scary movie"... Hát mondom a Horrorra akadva egy elég jó kis paródia, alapfilm, akkor talán ezzel sem lőttek mellé. Tévedtem...

Már az alapszituáció sem volt nagyon szívmelengető. Van egy srác, Stan Helsing, aki egy videotékában dolgozik, és ő Van Helsing utódja?. Nem is derül ki pontosan - legalábbis számomra rejtély maradt - , hogy ő most hogy kapcsolódik az öreg szörnykergetőhöz. Aztán jön egy csótányos jelenet, amit szintén nem tudtam hova tenni. És a film egész végig csak ilyen összedobált morzsákból építkezik. Kb. semmi sztori, mintha egy kirakós játékkal játszanál, aminek elvesztek a darabjai. Ide tesznek nekünk pár béna szereplőt, két csajt, akik szinte végig csak rikácsolnak, vagy teljesen irracionális dolgokat művelnek. És ott van a kötelező fekete srác, akinek már tényleg semmi szerepe, csak a Superman-jelmezében flangál és hülye pofákat vág.

Rengeteg horrorszereplő jelenik meg, Freddy Kruegertől a kis Chucky babáig, de ők is csak ott vannak, semmit nem tesznek, amit elvárnánk tőlük. A rengeteg klisé persze direkt volt belesulykolva, de teljesen feleslegesen, mert ezzel nem a horrorfilmeket parodizálták, hanem csak saját magukat nevettették ki. Mintha adnánk egy pofont a sz@rnak. Amikor már kb. a 15. mellékszereplő mondja "hősünknek", hogy ő bizony Van Helsing, ő pedig csak azt tudja erre felelni, hogy ő Stan, nem Van, teljesen kiborító. 

Még talán meg lehetne bocsátani ezt a rengeteg negatívumot, ha az összedobott kis darabkák poénosan lennének tálalva, azonban ez nem így van. Nem mondom, hogy végig fapofával ültem, mert azért volt pár vicces jelenet (pl. a szörnyek YMCA előadása), de ez a pár darab nem menti meg a filmet. Egyszer nézhető, de ha egy "komoly" paródiát akarunk látni, akkor nézzük a Horrorra akadvát, vagy Csupasz pisztolyokat. Mellesleg itt is megjelenik Leslie Nielsen, de a szerepe elég butácska. Nem tudom hogy miért vállalta el ő ezt anno, hiszen tudott ő sokkal jobb filmeket is maga mögött hagyni. A Stan Helsing még a Katasztrófafilm és a hasonló állatságok szintjét sem üti meg, pedig azok sem voltak olyan erős mozik.

Értékelés: 5/10

Remember me

Egyszer régebben akadtam rá erre a filmre, talán a két főszereplő miatt. Robert Pattinsont előtte csak a Harry Potter 4-ben meg a Twilight szériában láttam. Emilie de Ravin pedig kedvenc sorozatomban, a LOST-ban szerepelt. Gondoltam adok nekik egy próbát, mert szeretem a drámákat.
És nem csalódtam! Hihetetlen, de a tinik hőn szeretett csillámvámpírja nem is olyan szörnyű színész! Igaz, itt is néha elbambult, de azon kívül egész szépen alakított a filmben. Egy életunt srác, akinek semmi és senki nem fontos, csak testvéreit szereti. Bátyja öngyilkos lett a 22. szülinapján, így csak húga van számára, akiért bármit megtenne. Apjuk (Pierce Brosnan) pedig látszólag elég kevés figyelmet szentel gyerekeinek, ezért is van köztük a konfliktus.

A másik főszereplő - akit Emilie de Ravin alakít - pedig elvesztette anyját egy rablótámadásban, rendőr apja (Chris Cooper) pedig ezek után mindentől félti. A sors úgy hozza össze őket, hogy a lány apja egy utcai bunyónál letartóztatja Tylert (R.P.) és szobatársát, Aidant (Tate Ellington). Aidan pedig egyik nap meglátja amint a rendőr suliba viszi lányát, és kitalál egy kis bosszút. Eszerint Tyler összeismerkedik Allyvel (E.d.R.), aztán majd szépen otthagyja, vagy ilyesmi. Mint lenni szokott, természetesen beleszeretnek egymásba, aztán jön a konfliktus, stb.

A film sokszor elég vontatott, de nekem ez teljesen belefért. A zenei aláfestés szép dallamokat ad, ami egy nyugodt, szomorkás hangulatot teremt. A színészek játéka olyan, amit elvár tőlük az ember, nem több, nem kevesebb. A történet pedig egy olyan dologgal zárul, ami egyrészt kikövetkeztethető, ha az ember nagyon odafigyel már a film közben is, de ha többször nézi, akkor több utalást is felfedezhet. Másrészt elég megrázó is tud lenni, ha nem jövünk rá elég korán. Ajánlom mindenkinek a filmet, aki szereti a drámát, és a családi filmeket. Hiszen itt nagyrészt arról van szó, hogy a széthullott családot/kapcsolatokat hogyan hozza össze pár olyan esemény, ami váratlan és megrázó is lehet.

Értékelés: 10/10

Hachiko: A dog's story

Mindenek előtt leszögezném, hogy régebben nagyon utáltam a kutyás filmeket. Általában arról szóltak, hogy az eb a családhoz kerül, először mindent tönkretesz, rossz és mindenki utálja. Aztán hirtelen jó útra tér, vagy megment valakit és mindenki imádni fogja. Ez annyira sablonos és elcsépelt, hogy nem bírom végignézni. Aztán jött Hachi, és mindent, ami a kutyás filmekről eddig élt bennem, szétmarcangolt.

Persze nem azért mert egy olyan vérszomjas eb, mint Kujo, hanem pont az ellenkezője. Hachi az egyik legaranyosabb, legszeretetreméltóbb jószág a kutyás filmek történetében. Persze jóval rásegít az, hogy az USA-ban készítették el az eredeti film remake-ét. Így az egész film hangulata olyan családias, minden tökéletes.

A történet arról szól, hogy Hachit egy professzor a vasútállomáson találja hazafelé menet. Először nem akarják megtartani, de ez persze megváltozik, hiszen nem lehet nem szeretni a kutyust. Később, amikor már nagyobb lesz, elkezdődik az, hogy kikíséri gazdáját a vonatra, amikor meg hazafelé jön, kimegy elé. Ez elég szép dolog tőle, azonban a fordulópont után még jobban kiteljesedik a magyar címben található "leghűségesebb" jelző. Gazdája halála után Hachi még mindig várja, hogy visszatérjen hozzá, hogy együtt lehessenek. A történet megtörtént eseményen alapul, ezt a film végén el is mondják. Így még drámaibb a hatás, ami már alapból is könnyet hoz az átlagos néző szemébe. Aki nem sír, vagy legalább nem hatja meg ez a film, az nem is tudom milyen érzésekkel rendelkezik. Bár ki tudja, biztos mindenkiből mást vált ki.

A szomorú hangulat végig jelen van a filmben, még akkor is, amikor vidám események történnek. Ezt nagyban elősegítik Jan A.P. Kaczmarek csodálatos dallamai. Néhány helyen nagyon hasonlít a Finding Neverland muzsikájára, de minden zeneszerzőnek megvannak a maga sajátos vonásai, amitől néha nagyon hasonlónak hathat a zenéje. A film néhány helyen kicsit vontatottnak tűnhet, de szerintem elviselhető. A lassú jelenetek mind a szomorúságot hangsúlyozzák.

Azt mondom, ez a film megér egy próbát. Főleg azoknak, akik szeretik az ilyen családi történeteket. Úgy tudom, hogy az eredeti film sokkal realistább, de azt még nem láttam. Majd talán kerítek rá sort egyszer.

Értékelés: 10/10

Game of Thrones

"Winter is coming..."

Tavaly hallottam, amint néhány ismerősöm beszélt egy sorozatról, ami akkoriban indult. A neten is mindenhol csak erről lehetett olvasni, valahogy mégsem érdekelt a dolog. Aztán pár napja valahogy késztetést éreztem, hogy megnézzem. És nem tettem rosszul...

A Trónok Harca egy fantasy könyvsorozat, a Jég és Tűz dala (valahol fordítva írják, de eredetileg  Song of Ice and Fire) első kötete. Ezt ha jól tudom, eddig három másik követ, az ötödik könyv pedig most íródik. A tévésorozat első évada az első könyvet, a második évad a második könyvet dolgozza fel, és ez hasonlóképpen fog alakulni később is.

A sorozat egyébként kb. egy órás részekből áll, ami nem túl hosszú, hiszen mindig annyi minden történik, hogy az idő gyorsan elrepül. Nagyon sok szereplőt mozgat, akik valamilyen kapcsolatban állnak a többiekkel. Így a történet több síkon folyik, van olyan, aki nem is találkozik a többiekkel, de gondolom majd később ez megváltozik.

A történetről nem nagyon szeretnék írni, hiszen tele van csavarokkal, mindig történik valami. Igazából látni kell, mert ha elkezded nézni, nehéz abbahagyni. Így talán jobb is, hogy csak most álltam neki, mert így az első évadot kapásból végignézhettem. A második évadból pedig még ha minden igaz csak nyolc rész készült el, a tízből.

Sokan mondják, hogy a könyv az egyik legjobban megszerkesztett fantasy regény, ezért mindenképpen sort fogok keríteni az elolvasására. Mármint nem csak a Trónok Harcát, hanem a többit is szeretném elolvasni. A sorozat folytatását pedig várom.

Az intro pedig egyszerűen zseniális és gyönyörű, a zenékről nem is beszélve.

Értékelés: 10/10

My name is Earl

Sikeresen végignéztem a Nevem Earl című sorozatot. Szép...

Imádom az ilyen sitcomokat, ezt pedig már rég beterveztem, hogy elkezdem nézni, de csak nemrég jutottam el odáig, hogy kivitelezzem is. Sajnos a sorozat négy évad után behalt, pedig lehetett volna jó sokáig folytatni.

Az alapszituáció a következő:

"Ismerős ez a fickó, aki mindig rosszban sántikál, és csodálkozik, hogy miért szívás az egész élete? Pontosan ilyen voltam én is. Valahányszor valami jó történt velem, máris gyülekezni kezdtek a fekete felhők. Ez a karma. Rájöttem, hogy meg kell változnom. Ezért készítettem egy listát az összes rossz cselekedetemről, és egytől egyig helyre fogom őket hozni. Megpróbálok jobb emberré válni. A nevem Earl."

Ezt minden rész elején elmondja, és ez adja a sorozat magját. Majdnem minden részben egy-egy tételt hoz helyre a listájáról, több-kevesebb sikerrel. Persze ahogy az szokott lenni, a legkönnyebb problémát néha nagyon nehezen lehet megoldani. Ez így rengeteg komikus szituációt generál, amit fokoznak a jól felépített karakterek.

Mert azok aztán vannak. Kezdve Earl-el (Jason Lee), akinek arcmimikája szinte utánozhatatlan. Egy amolyan örök vesztes fickónak indul még az első évad elején, akinek se rendes lakása, se munkája, kb. semmije sincs. Amije van, azt pedig úgy lopkodta össze. Aztán ahogyan jó útra tér, teljesen megváltozik minden. Ahogyan egyre több jó cselekedetet csinál, a sors is kegyesebben bánik vele.

Aztán ott van Randy (Ethan Suplee), Earl öccse. Hát az ő karaktere nagyon jó, a legtöbb poént szerintem ő kreálta a sorozatban. Kissé "buta", teljesen olyan, mint egy kisgyerek egy felnőtt testében. Suplee játéka olyan meggyőző, hogy néha már azt kérdeztem magamtól, ez a pali vajon mit szívhat? Minden megmozdulása, megszólalása olyan, amitől vagy nevetsz, vagy sírsz a nevetéstől. Nem is értem, hogy őt miért nem jelölték semmilyen díjra alakításáért.

Aki viszont kapott is díjat, az nem más, mint Jaime Pressly. Ő Joy-t, Earl exfeleségét alakítja. Egy amolyan elkényeztetett, hihetetlenül nagy egoval rendelkező nőszemély, aki eleinte megkeseríti Earl életét. Sőt, mindenkiét. Később azért már néha kezd normálissá válni, volt olyan, amikor eléggé meg is kedveltem a karaktert. De a legtöbb esetben nagyon idegesítő tud lenni.

Joy újDonsült férje Darnell "Rákos" Turner (Eddie Steeples). A sorozatban ő vált kedvenc karakteremmé. Egy kedves állat- és emberszerető fickó, aki a rákbárban dolgozik. Mint később kiderül, ő egy bérgyilkos, aki egy tanúvédelmi programnak köszönhetően került Camdenbe (a sorozat helyszíne), és akkor vette fel ezt az új személyazonosságot. Hihetetlenül okos, és kb. minden kilátástalannak tűnő helyzetet megold. Már előre lehet nevetni, amikor megjelenik a fehér trikójában és farmerjében, aztán azt mondja: "Szia Earl!" Mire a válasz: "Szia Rákos!" Ezt bármikor eljátsszák, és szerintem megunhatatlan.

A másik női főszereplő Catalina (Nadine E. Velazquez), egy illegális bevándorló, aki takarítónőként dolgozik abban a motelben, ahol Earl-ék élnek. Közben az egyik nudibárban is vetkőzik, ő az egyik legjobb. A legtöbb poén ami vele kapcsolatos a múltjához köthető, pl. hogy mik történtek a családjával, vagy hogy hogyan került az USA-ba.

A mellékszereplők is elég szépen ki lettek dolgozva, a legtöbbjük szinte minden részben visszatérő vendég. És az is tetszett, hogy majdnem minden részben egy-egy ismertebb színész is megjelenik mellékszereplőként. Van olyan, aki többször is, mint pl. Giovanni Ribisi. A sorozatból mondjuk hiányoltam Kevin Smith-t, hiszen Jason Lee és Ethan Suplee a legtöbb filmjében szerepeltek. Lehet, hogy ha folytatták volna a sorozatot, akkor bekerült volna, de ki tudja...

A történet ide-oda ugrál néha az időben, de ez fontos, hiszen be kell mutatni a múltat, hogy mit hogyan követtek el, ezek a visszatekintések pedig szinte mindig humorosak. A sorozatban egyedül a harmadik évadnál éreztem azt, hogy kicsit ellaposodott, mert ott elég sok csavarosnak érezhető dolog történik, amik a cselekményt ugyan előre viszik, még sem olyan érdekesek. Persze lehet, hogy másoknak meg pont ez jött be. A negyedik évad azonban újra visszatért a poénos sémához, és végig "nézette magát". A befejezés elég rossz, csinálhattak volna legalább egy magyarázó részt, amiben valahogy lezárják a sorozatot, ha már úgyis meg kell tenni.

Minden részben jó zenék szólnak, azt el kell ismerni. Remekül összeválogatták őket. A szinkronnal is jó munkát végeztek, bár a vége felé már Earl hangja elég idegesítő lett számomra. Olyan rikácsoló vagy nem is tudom milyen, pedig eleinte nem volt ilyen. Főleg amikor hazudott, és elvileg magas hangon beszélt.. Na ott az már túlzás volt, nem tudom eredetileg milyen lehetett.

Összességében a Nevem Earl egy remek sorozat, tele szerethető karakterekkel és poénokkal. Mindenképp érdemes nekiállni, mert ha elkezded nézni, úgysem tudod majd abbahagyni..

Értékelés: 10/10

Rescue Dawn

"Ürítsd ki ami tele van, töltsd meg ami üres, és ott vakard, ahol viszket!"

Dieter Dengler (Christian Bale), a német születésű, amerikai pilóta igaz története elevenedik meg előttünk ebben a filmben. Első bevetésén lelőtték a gépét, és lezuhant valahol Laosz környékén. A vietkong fogságába esett, ahol másik amerikaiakkal zárták össze. Azonban nem szándékozott sokáig ott maradni, ezért úgy döntött, hogy megszökik. Ebben a többiek is kisebb-nagyobb mértékben segítenek, hiszen ők sem bírják már a kínzást és az éhezést.

Az egyik amerikai fogoly, Duane szerepében Steve Zahn bebizonyítja, hogy ő bizony nem csak vígjátékokban játszik jól komolytalan szerepeket, hanem van érzéke a drámához is (bár a két műfaj amúgy is elég közel áll egymáshoz). Nekem az egyik fő meglepetést ő okozta a filmben. Nagyon átérezhetően játszotta a megkeseredett karaktert. A másik Jeremy Davies volt, aki itt most egy viszonylag gonosz karatert alakított. Őt eddig inkább csak jó oldalon láttam, és általában egy ilyen esetlen figurát szokott alakítani. Itt most egy kissé őrült alakot játszott, ami mondjuk megszokott tőle, de valahogy mégis teljesen más. A többiek nem zavarnak nagy vizet, szóval róluk nem is nagyon írok.

Christian Bale úr pedig ismét brillírozik, de tőle nem is vártam mást. Hihetetlen, amit egy film kedvéért bevállal. Ha kell lefogy, ha kell visszahízik, ha kell kukacokat eszik, semmi nem számít. Itt most ugyanolyan élethűen játszotta karakterét, ahogy az összes többi filmjében. 

A hajnali mentőakció nem mondható kalandfilmnek, sem háborús filmnek, hiába olyan a sztori. Sokkal inkább egy erős lélektani dráma, amelyben ezeknek a megkeseredett embereknek a vívódásait követhetjük a képernyőn. Annyira nem volt számomra meghatározó az egész film, de egyszer érdemes megtekinteni, főleg azoknak, akik szeretik az ilyen drámákat. És persze a Bale-fanoknak.

Értékelés: 8/10

The Bucket List

Gondoltál már arra, mit tennél ha tudnád a halálod időpontját? Vannak olyan dolgok, amit mindenképp megtennél, mielőtt eljön a jó öreg kaszás? Célok nélkül nem nagyon lehet élni, ezért jó, ha tudja az ember hogy mit akar kezdeni magával...

Körülbelül ezt a témát boncolgatja a Bakancslista. Két fickó, két teljesen különböző fickó kalandját "élhetjük át" ebben a filmben, ami egy eléggé kényes témát boncolgat. Edward Cole (Jack Nicholson) egy gazdag ember, egész életében nem tett mást, mint pénzt szerzett, a körülötte lévőket pedig semmibe vette. Carter Chambers (Morgan Freeman) pedig pont az ellentéte. Szegény, ahogy egész életében az volt, szerelőként dolgozik egy autóműhelyben. Ezt a két úriembert azonban egyetlen közös pontjuk hozza össze: a rák. Mindkettejükről kiderül, hogy nem sok van már nekik hátra, ezért készítenek egy listát, amire felírják azokat a dolgokat, amiket mindenképpen meg kell tenniük mielőtt feldobják a bakancsot. Ezért is bakancslista.

A történet nagyszerűsége egyszerűségében rejlik, jó pár dolgot kipróbálnak, amit azelőtt nem mertek vagy csak nem volt rá lehetőségük. Közben szépen összebarátkoznak, és mint ilyenkor szokott lenni, megváltoznak. A karakterfejlődés nagyon jól megfigyelhető, köszönhetően a két nagyszerű színésznek. Ha valaki másokat választottak volna a szerepekre, nem hiszem, hogy ugyanígy vélekednék a filmről. Már sokszor láttam, de soha nem lehet megunni. Igaz, hogy a történetből sokkal többet ki lehetett volna hozni, de szerintem bőven elég ez így is. Egy ilyen lista teljesítéséből nem nagyon lehetett volna rövidebb filmet csinálni, tehát ha olyat szeretnénk látni, akkor arra ott van pl. a My name is Earl című sorozat (amit mellesleg most nézek, onnan merítettem az ihletet, hogy megnézzem újra a Bakancslistát).

A filmben rengeteg olyan párbeszéd van, amit bármikor szívesen felidéz az ember.

("A buddhisták szerint mindig visszatérünk, magasabb vagy alacsonyabb szinten, attól függően, hogy hogy éltünk. Látod, engem itt veszítenek el. Úgy értem, mit kell tennie egy csigának, hogy feljebb lépjen a ranglétrán? Húzzon egy tök egyenes nyálkacsíkot?")

 A jó hangulatról gondoskodnak ezen kívül a csodaszép tájak, amiket "hőseink" bejárnak útjukon, és az aláfestő zenék, amiket nem lehet elfelejteni.
A Bakancslista annak idején nagyon bejött nekem, és ezt is egy olyan filmnek tartom, amit egyszer mindenképpen meg kell nézni (talán fel lehet írni a listára ;-) ).

Értékelés: 10/10

Kérdés: Nektek van ilyen listátok? Vagy tervezitek hogy lesz? Én régebben írtam egyet, de nem sok tételből állt, és nem is tudom már hogy hol van, de azt tervezem, hogy újra írok egyet, és arra oda is figyelek.

The Avengers

Avengers, assemble! Mit is mondhatnék? Joss Whedon megcsinálta!

Szombaton unokahúgommal ellátogattunk a moziba, hogy megnézzük a várva várt filmet. A hősök szépen összegyűltek, hogy szétcsapjanak egy pár rosszfiú között, akik a Földet támadják.

Nem is nagyon teketóriáztak, egyből belecsaptak a lecsóba. Mivel az előzményfilmekből már eléggé kiderült, hogy mi is lesz itt, nem nagyon kellett felvezetés a sztorinak. Loki (Tom Hiddleston), Thor (Chris Hemsworth) "féltestvére" miután fájdalmas vereséget szenvedett, úgy dönt, hogy leigázza Midgardot, vagyis a mi hőn szeretett kis Földünket... Ezt úgy akarja elérni, hogy segítségül hív egy idegen fajt, a Chitaurit. Ez persze nem szép dolog, és az emberiségnek nem tetszik, ezért a S.H.I.E.L.D. -Nick Furyval (Samuel L. Jackson) az élen- elhatározza, hogy összeszed egy csapatot, ami "szuperhősökből" áll, hogy ők vívják meg a harcot az emberek helyett.( Mert milyen jó is az, ha valaki helyettünk csinál meg valamit.. :) )

Így szedik össze a Vasembert (Robert Downey Jr.), Amerika Kapitányt (Chris Evans), Fekete Özvegyet (Scarlett Johansson), Sólyomszemet (Jeremy Renner), a jó öreg Hulkot (Mark Ruffalo) és Thort. Mivel nagyjából mindenkit megismertünk már az előzményfilmekben, nem is nagyon foglalkoznak a bemutatásukkal. A sztoriba nem akarok jobban belemenni, mindenki tekintse meg maga a filmet, mert ezt látni kell!

A színészi játék az előzményfilmekéhez hasonló volt. Tony Stark ismét tele volt poénos beszólásokkal, bár néha ezt már erőltetettnek éreztem. Thor itt már nem annyira nagyképű és felvágós, sokat fejlődött a karaktere a saját filmje óta. Amerika Kapitány eleinte még kissé bizonytalan volt ebben az új világban, de hamar megszokta az új környezetet. Jeremy Renner alakítása üde színfolt volt a filmben, bár tőle ezt már megszoktam. Sólyomszem amúgy is egy elég jó karakter, a Thorban nem volt sok szerepe, itt azonban elég sokat mozgatták. A Fekete Özvegy múltjáról is elég sokat megtudunk, az ő karakterét is szépen kibontották. A Lokit alakító Tom Hiddleston itt még gonoszabbnak és elszántabbnak tűnt, mint az előzményfilmben, elég jól alakított. A legnagyobb meglepetést azonban Hulk okozta számomra. A legtöbb vicces jelenet hozzá fűződik, az egyik legnagyobb poént is ő szolgáltatta. Ezt itt most nem részletezném, mert -magamat ismételve- ezt látni kell, és átélni. Gondolni lehetett, hogy az elején ezek a szuperhősök nem nagyon akarnak együttműködni, azonban muszáj volt nekik, ezért végül csapatként "játszottak". Reméltem, hogy a játékidőbe bele fog férni, hogy minden karakter kibontakozhasson, ne legyen olyan, aki több figyelmet kap, ezt nagyjából meg is oldották. Talán Vasember volt, aki kicsit többet játszott, mint a többiek, valószínűleg azért, mert az előzményfilmek közül is a két Vasember volt a legjobb. Talán ezért is kap hamarosan folytatást.

. Akkor most beszéljünk egy kicsit a látványról. Azt gondoltam a film megtekintése előtt, hogy egy hihetetlen látványorgia lesz az egész, minimális történettel, tele klisékkel. Azonban egy hihetetlen látványorgia lett tökéletes harcjelenetekkel (főleg a végső ütközet tetszett) és rengeteg poénnal. A 3D bár csak konvertált volt, mégis nagyon jól teljesített. Eléggé lehetett érezni a térhatást, és nem csak a "vászonról kiugráló cuccok" miatt. Aminek kellett, az szépen nézett ki. És végre Hulk hasonlított emberi alakjára is. Az előző filmekből ezt hiányoltam. Eric Bana és Edward Norton is teljesen máshogy nézett ki, amikor átalakult. A támadó idegen faj által irányított nagyobb "hajókat" mintha a Transformers-ből nyúlták volna, ettől eltekintve jól néztek ki azok is.

A zenei- és hanghatások megfelelőek voltak, ismerős dallamok csendültek fel. Ezeket kb. hallottuk az előzményfilmekben is, vagy legalábbis nekem ismerősek voltak. Egy kicsit átkomponálták őket, hogy azért ne legyen teljesen ugyanaz.

Mindent összevetve az Avengers avagy a Bosszúállók egy egész jó kis zúzás lett tele poénos jelenetekkel, jó kis beszólásokkal. Amit elvártam, azt meg is kaptam, tehát megérte a mozijegy az árát. Egy-két kisebb bakitól és logikai bukfenctől eltekintve az egész film úgy jó, ahogy van. Biztos vagyok benne, hogy majd még jó párszor megnézem (persze nem moziban ). Ja és már most várom a Vasember 3-at, Thor 2-t, Amerika Kapitány 2-t. És ha jól tudom Nick Fury is saját filmet kap. Aztán utána jöhet akár az Avengers 2 is, hogy újra bosszút álljanak.

Értékelés: 10/10

Kick-ass

Most így, hogy egy csomó szuperhős-filmet néztem, újra meg kellett tekintenem ezt a moviet is. Lehetne mondani a szuperhős-filmek kifigurázásának is, de nem az. Míg a legtöbb ilyen filmben általában nem nagyon sérül/hal meg senki, vagy csak jelentéktelenebb szereplők, itt aztán van vérontás, ami a csövön kifér. A történet középpontjában egy Dave Lizewski (Aaron Johnson) nevű átlagos srác áll, aki megunta, hogy minden nap kirabolják, és senki nem tesz ez ellen semmit. Ő egyébként a barátaival együtt egy amolyan képregény-őrült geek, és a képregényekből szerzett ismereteit fel is használja. Álruhát és fegyvert(?) ragad, hogy megfékezze a bűnt, és hőssé váljon.

Ez azonban nem is olyan könnyű. Az első akciója során leszúrják, és egy autó is elüti. A kórházban viszonylag hamar felépül, törött csontjait valamilyen fémekkel tartják össze. Ezen kívül valami történt az idegvégződéseivel, így nem nagyon érez fájdalmat. Ez persze kapóra is jön, ha az embert agyba-főbe püfölik a rosszfiúk. Magának a Kick-Ass nevet adja, amit magyarul Ha/Ver-ként fordítottak le. Rajta kívül azonban vannak még más hősök is. Egy bosszúszomjas volt rendőr (Nicholas Cage) és lánya (Chloe Grace Moretz), akit úgy nevelt, hogy minden fegyvert ismer, és tökéletesen tud harcolni bármilyen formában. Együtt szállnak szembe a helyi "maffia" vezetőjével (Mark Strong).

A sztori elég átlagos, tele van klisékkel, de nem ez a lényeg, mert a tálalás mindenképp figyelemreméltó. A szokásos világmegváltás itt most elmarad, de olyan bunyókban lehet részünk, amik garantált szórakozást nyújtanak. És nem szabad megfeledkezni a humorról sem, a rekeszizmot előtte mindenképp edzeni kell egy kicsit. Már az elején hatalmas poénnal indít, és nem is nagyon tapasztalható üresjárat. Felidézik a film közben a legtöbb híresebb képregényfigurát, legtöbbször egy-egy poénos párbeszéd kíséretében. Már maga a főszereplő "szuperhős" megjelenése is vicces, a netről rendelt búvárruha elég idétlenül hat.

A szereplők egész jól játszanak, nagy elvárást nem adtam a filmnek, de pozitívan csalódtam benne. Először meg sem akartam nézni, de valahogy mégis rávettem magam. Így most, hogy másodszorra néztem, még jobban tetszett, és biztos, hogy megnézem még párszor. Az ütős akciókra rátesz egy lapáttal a tökéletes zene, ami mindig jókor indul, és megadja a kellő alaphangulatot. Az egyik legjobb jelenet a film végén a "végső harc", amikor a kiscsaj egyedül leveri a testőrséget. Azt nagyon eltalálták. Aztán berepül a jetpackkal  Haver: " Rohadt g*ciládák! ÁÁÁÁÁÁÁÁ!" Hát azon a jeleneten szintén szakadtam.

Mindent összevetve egy nagyon szórakoztató és akciódús film a Kick-Ass. Kötelező darab azoknak, akik szeretik a képregényeket és az azokból készült adaptációkat, de azoknak is, akik csak egy popcorn és némi sör mellett szeretnek végignézni egy jó kis akció-vígjátékot.

Értékelés: 10/10

LEGO Pirates of the Caribbean

Ráakadtam erre a gyöngyszemre, ami nem is fekete..

Már játszottam hasonló játékkal, LEGO Star Wars-al meg LEGO Harry Potterrel. A Star Warsos verzió nem annyira jött be, de majd még adok neki egy esélyt. A Harry Potteres egész jóra sikerült, a harmadik részig el is jutottam, csak aztán ott elakadtam valamilyen játékhiba miatt. Most pedig a Karib tenger kalózai került terítékre.

A játékélmény nem marad el itt sem, minden úgy jó, ahogy van. Mint már az ilyen LEGO játékokban megszokhattuk, itt is kb. mindent szét kell verni, hogy aztán összeszedjük a kis LEGO pénzeket. Tele van kis  logikai feladványokkal, amik elég könnyűek, bár néha tudnak nehezebbek is lenni. Inkább a fiatalabb korosztályt célozza meg a játék, de felnőtteknek is ugyanolyan szórakozást nyújthat. A mind a négy filmet felölelő játékban az összes karaktert összegyűjthetjük, és később minden pálya újrajátszható. Vannak rejtett kincsek, amiket meg kell szerezni, hogy teljesen végigvigyük a játékot. Minden karakter rendelkezik valami "különleges képességgel", pl. Jack Sparrow az iránytűjével megtalál bármit.

Még csak a második résznél tartok, a Holtak kincsénél, de a sztori nagyon jól van tálalva. Ezt is megszokhattuk az ilyen LEGO játékokban. Minden viccesen van tálalva, kicsit másképp, mint a filmben, de a lényeg ugyanaz. Elég szórakoztató tud lenni, mindenképp érdemes kipróbálni.

Bridge to Terabithia

"Just close your eyes, and keep your mind wide open!"

Egyszer valami ünnep vagy nem tudom mi miatt kódolatlanná tették az HBO csatornát a tévében (persze ez többször is előfordult már), és akkor egész nap azt néztem, mert jó filmeket adtak. Ekkor ismertem meg Csupó Gábor filmjét, a Bridge to Terabithia-t. Valami random filmnek indult, de már az elején megjelentek a kis animációk, amit a főszereplő rajzolt. A zene is tetszett, meg a cím alapján úgy gondoltam, biztos megint egy ilyen jó kis fantasy film lesz...

És nem! Vagyis nem abban a szokásos értelemben vett fantasy. Azt gondoltam, biztos majd átmennek egy másik világba vagy ilyesmi lesz, mint pl. a Narniában. Valójában nem ez történt, de erről majd később...

Szóval a történet Jesse Aarons (Josh Hutcherson) és Leslie Burke (AnnaSophia Robb) barátságáról szól, na és a gyerekek mindennapos megpróbáltatásairól. Mint később megtudtam, ez is egy könyvadaptáció. A könyvet még nem olvastam, de tervbe van véve. Bár nem szeretek úgy olvasni, hogy előbb látom a filmet, mert akkor már csak úgy tudom elképzelni a szereplőket, ahogy a filmben voltak. Ha jól tudom, már volt egy korábbi film is, ami feldolgozta a könyvet, de az nem sikerült olyan jóra. Aztán mikor utánaolvastam még jobban a témának, kiderült, hogy az egész egy igaz történeten alapul. Ettől még érdekesebbé vált számomra. Nos, első megtekintése után már számtalanszor láttam, legtöbbször eredeti szinkronnal, mert csak úgy tudtam megszerezni, de szerintem sokkal jobb is, mint a magyar. Bár az sem olyan rossz, aki nem tud angolul, annak természetesen könnyebb. A sok újranézés óta a legtöbb jelenetnél már kívülről fújom a szöveget, de még mindig ugyanúgy újra tudom nézni.

Ebben a filmben láttam először Josh Hutchersont, akinek azóta már a legtöbb filmjét láttam, és az egyik kedvenc színészem lett. AnnaSophia Robb is tökéletes választás volt Leslie szerepére. A két fiatal szomszéd lesz, és egy osztályba is járnak, ahol a nagyok állandóan szívatják a kisebbeket. Éppen ezért kitalálnak egy világot, ahol ők az uralkodók, és azt tesznek amit csak akarnak. Ide csak az "elvarázsolt kötélen" átlendülve lehet eljutni. Találnak egy régi fára épített "erődöt", amit felújítanak, és minden nap oda járnak játszani. Közben mindenféle teremtménnyel találkoznak, kalandokba keverednek. Jesse-nek van 4 testvére, ő az egyedüli fiú. Tehát mindenféle házimunka az ő feladata. Nővérei nem nagyon foglalkoznak vele, kisebbik húga még kisbaba, tehát vele sem lehet egy hullámhosszon. A nagyobbik húga, Maybelle (Bailee Madison) azonban példaképének tartja, nagyon szereti bátyját. Bailee Madison itt még elég fiatal volt, de meglepően jól teljesített. Láttam más filmben is, reméljük lesznek még jó kis szerepei. Az apjuk (Robert Patrick) elfoglalt ember, élete a munkája. Nagy szegénységben élnek, ezért nem engedhetnek meg maguknak mindent. Ezzel szemben Leslie szülei írók, egész nap otthon vannak, teljesen máshogy élnek. A filmben remekül mutatják be a különbségeket.

Nagyon bírom azt a filmben, ahogy a valós világ és Terabithia közötti párhuzamot felfedezhetjük. Egy-egy lény megfelel egy-egy embernek, és ahogy a valóságban megváltoznak a karakterek, úgy a másik világban is. A film egy igazi dráma, ha valaki érzékeny típus, biztos hogy sír is rajta. Több megható jelenet is van benne, ezek legtöbbjét a film háromnegyede körül bekövetkező hirtelen esemény után láthatjuk. Például az egyik kedvencem, amikor Jesse fellöki húgát, majd utána bocsánatot kér. Ekkor veszi észre a kislány rajzait, amikből kiderül, hogy mennyire szereti bátyját, és hogy ő mindvégig csak játszani akart velük. Vagy a másik, amikor a tragédia után Jesse fellapozza a rajzait, és a Leslie-ről készült képet nézve nekiáll sírni. Az egész film tele van ilyen emlékezetes jelenetekkel. És végre nem arról szól, hogy a gyerekek szerelmesek lesznek egymásba (bár itt elég fiatalok, szóval az eléggé elszúrt volna mindent), hanem egy örök barátságról.

A soundtrack csodálatos, megjegyezném, hogy van olyan szám, amit AnnaSophia Robb énekel. Az összes zenét remekül választották ki vagy éppen írták meg, és teljesen megfelelő helyre vannak betéve. Sok jelenetet teljesen megalapoz a zene, és emlékezetessé is teszi azokat.

Az elképzelt világban történő eseményeket szépen oldották meg, a különböző lények animációja is tökéletes. Főleg a végén, amikor megjelenik a "nép", ott aztán lehet látni mindenféle szerzetet.

A film örök favorit marad, és még biztos sokszor meg fogom nézni. Ebből adódóan az..

Értékelés: 10/10

Perfect!