
Már az alapszituáció sem volt nagyon szívmelengető. Van egy srác, Stan Helsing, aki egy videotékában dolgozik, és ő Van Helsing utódja?. Nem is derül ki pontosan - legalábbis számomra rejtély maradt - , hogy ő most hogy kapcsolódik az öreg szörnykergetőhöz. Aztán jön egy csótányos jelenet, amit szintén nem tudtam hova tenni. És a film egész végig csak ilyen összedobált morzsákból építkezik. Kb. semmi sztori, mintha egy kirakós játékkal játszanál, aminek elvesztek a darabjai. Ide tesznek nekünk pár béna szereplőt, két csajt, akik szinte végig csak rikácsolnak, vagy teljesen irracionális dolgokat művelnek. És ott van a kötelező fekete srác, akinek már tényleg semmi szerepe, csak a Superman-jelmezében flangál és hülye pofákat vág.

Még talán meg lehetne bocsátani ezt a rengeteg negatívumot, ha az összedobott kis darabkák poénosan lennének tálalva, azonban ez nem így van. Nem mondom, hogy végig fapofával ültem, mert azért volt pár vicces jelenet (pl. a szörnyek YMCA előadása), de ez a pár darab nem menti meg a filmet. Egyszer nézhető, de ha egy "komoly" paródiát akarunk látni, akkor nézzük a Horrorra akadvát, vagy Csupasz pisztolyokat. Mellesleg itt is megjelenik Leslie Nielsen, de a szerepe elég butácska. Nem tudom hogy miért vállalta el ő ezt anno, hiszen tudott ő sokkal jobb filmeket is maga mögött hagyni. A Stan Helsing még a Katasztrófafilm és a hasonló állatságok szintjét sem üti meg, pedig azok sem voltak olyan erős mozik.
Értékelés: 5/10
Ritkaság, hogy nem 10/10-es értékelésű filmet látok tőled. :D
VálaszTörlésEddigi legrosszabb filmélményem a Katasztrófafilm. Ha ez még attól is rosszabb, akkor messzire elkerülöm.