Bridge to Terabithia

"Just close your eyes, and keep your mind wide open!"

Egyszer valami ünnep vagy nem tudom mi miatt kódolatlanná tették az HBO csatornát a tévében (persze ez többször is előfordult már), és akkor egész nap azt néztem, mert jó filmeket adtak. Ekkor ismertem meg Csupó Gábor filmjét, a Bridge to Terabithia-t. Valami random filmnek indult, de már az elején megjelentek a kis animációk, amit a főszereplő rajzolt. A zene is tetszett, meg a cím alapján úgy gondoltam, biztos megint egy ilyen jó kis fantasy film lesz...

És nem! Vagyis nem abban a szokásos értelemben vett fantasy. Azt gondoltam, biztos majd átmennek egy másik világba vagy ilyesmi lesz, mint pl. a Narniában. Valójában nem ez történt, de erről majd később...

Szóval a történet Jesse Aarons (Josh Hutcherson) és Leslie Burke (AnnaSophia Robb) barátságáról szól, na és a gyerekek mindennapos megpróbáltatásairól. Mint később megtudtam, ez is egy könyvadaptáció. A könyvet még nem olvastam, de tervbe van véve. Bár nem szeretek úgy olvasni, hogy előbb látom a filmet, mert akkor már csak úgy tudom elképzelni a szereplőket, ahogy a filmben voltak. Ha jól tudom, már volt egy korábbi film is, ami feldolgozta a könyvet, de az nem sikerült olyan jóra. Aztán mikor utánaolvastam még jobban a témának, kiderült, hogy az egész egy igaz történeten alapul. Ettől még érdekesebbé vált számomra. Nos, első megtekintése után már számtalanszor láttam, legtöbbször eredeti szinkronnal, mert csak úgy tudtam megszerezni, de szerintem sokkal jobb is, mint a magyar. Bár az sem olyan rossz, aki nem tud angolul, annak természetesen könnyebb. A sok újranézés óta a legtöbb jelenetnél már kívülről fújom a szöveget, de még mindig ugyanúgy újra tudom nézni.

Ebben a filmben láttam először Josh Hutchersont, akinek azóta már a legtöbb filmjét láttam, és az egyik kedvenc színészem lett. AnnaSophia Robb is tökéletes választás volt Leslie szerepére. A két fiatal szomszéd lesz, és egy osztályba is járnak, ahol a nagyok állandóan szívatják a kisebbeket. Éppen ezért kitalálnak egy világot, ahol ők az uralkodók, és azt tesznek amit csak akarnak. Ide csak az "elvarázsolt kötélen" átlendülve lehet eljutni. Találnak egy régi fára épített "erődöt", amit felújítanak, és minden nap oda járnak játszani. Közben mindenféle teremtménnyel találkoznak, kalandokba keverednek. Jesse-nek van 4 testvére, ő az egyedüli fiú. Tehát mindenféle házimunka az ő feladata. Nővérei nem nagyon foglalkoznak vele, kisebbik húga még kisbaba, tehát vele sem lehet egy hullámhosszon. A nagyobbik húga, Maybelle (Bailee Madison) azonban példaképének tartja, nagyon szereti bátyját. Bailee Madison itt még elég fiatal volt, de meglepően jól teljesített. Láttam más filmben is, reméljük lesznek még jó kis szerepei. Az apjuk (Robert Patrick) elfoglalt ember, élete a munkája. Nagy szegénységben élnek, ezért nem engedhetnek meg maguknak mindent. Ezzel szemben Leslie szülei írók, egész nap otthon vannak, teljesen máshogy élnek. A filmben remekül mutatják be a különbségeket.

Nagyon bírom azt a filmben, ahogy a valós világ és Terabithia közötti párhuzamot felfedezhetjük. Egy-egy lény megfelel egy-egy embernek, és ahogy a valóságban megváltoznak a karakterek, úgy a másik világban is. A film egy igazi dráma, ha valaki érzékeny típus, biztos hogy sír is rajta. Több megható jelenet is van benne, ezek legtöbbjét a film háromnegyede körül bekövetkező hirtelen esemény után láthatjuk. Például az egyik kedvencem, amikor Jesse fellöki húgát, majd utána bocsánatot kér. Ekkor veszi észre a kislány rajzait, amikből kiderül, hogy mennyire szereti bátyját, és hogy ő mindvégig csak játszani akart velük. Vagy a másik, amikor a tragédia után Jesse fellapozza a rajzait, és a Leslie-ről készült képet nézve nekiáll sírni. Az egész film tele van ilyen emlékezetes jelenetekkel. És végre nem arról szól, hogy a gyerekek szerelmesek lesznek egymásba (bár itt elég fiatalok, szóval az eléggé elszúrt volna mindent), hanem egy örök barátságról.

A soundtrack csodálatos, megjegyezném, hogy van olyan szám, amit AnnaSophia Robb énekel. Az összes zenét remekül választották ki vagy éppen írták meg, és teljesen megfelelő helyre vannak betéve. Sok jelenetet teljesen megalapoz a zene, és emlékezetessé is teszi azokat.

Az elképzelt világban történő eseményeket szépen oldották meg, a különböző lények animációja is tökéletes. Főleg a végén, amikor megjelenik a "nép", ott aztán lehet látni mindenféle szerzetet.

A film örök favorit marad, és még biztos sokszor meg fogom nézni. Ebből adódóan az..

Értékelés: 10/10

Perfect!