Sucker Punch

Sweet Dreams are made of this...

Hol is kezdjem... Tegnap újra megnéztem a filmet, most már nem moziban. Ott eléggé ütött káprázatos látványvilága lévén. Látszik rajta, hogy 3D-re készültek, de ha jól tudom, mégis visszaléptek, és nem készült el 3Dben a film. Ez nem is baj, szerintem így is tökéletesen jól festett a vásznon.

A történet szerint Babydoll édesanyja meghal, mostohaapja pedig az örökségre hajt. A végrendeletben pedig azt találja, hogy hőn "szeretett" felesége minden vagyonát két lányára hagyta. Erre aztán az öreg ideges lesz, és a lányokra támad, majd ahogy Babydoll meg akarja védeni húgát, véletlenül megöli őt. Ekkor a mostohaapa bezáratja egy elmegyógyintézetbe, és elintézi, hogy egy kis plusz pénzért ott lobotómiát végezzenek a lányon.

Kb. ennyi az alapsztori, és itt egy kisebb "csavar" lép a történetbe. Babydoll azt képzeli, hogy az intézet egy kupleráj, és a lányok a főnök kuncsaftjainak táncolnak. A lobotómia végrehajtója pedig a "Pénzeszsák", akinek  őt akarják eladni. Mielőtt ez bekövetkezne, a lányok úgy döntenek, hogy meg akarnak lépni a helyről. Ehhez össze kell lopkodniuk pár cuccot. És itt kezdődik a film legjava. Minden egyes tárgyat úgy szereznek meg, hogy Babydoll képzeletében egy új világot teremt, ahol harcolniuk kell mindenféle teremtménnyel. (Képzelet a képzeletben... Sucker Puncheption? :D ) Az animációk ezeknél a harcoknál valami döbbenetesek, a háttérben is állandóan folyik valami mozgás, nem csak a lányokat kell figyelni. A koreográfia pedig szinte tökéletes. Ha nézi az ember, teljesen úgy érezheti, mintha valamilyen verekedős, lövöldözős akciójátékban lenne. Sok lassítást lehet látni, ami nem rossz, mert jól néz ki, de pl. a robotos jelenetnél kicsit túlzásba vitték már. Sokaknak ez lehet hogy nem tetszett, én kibírtam. Nem volt azért olyan vészes. :)
Minden ilyen harc előtt a lányok kapnak egy kis eligazítást a bölcstől (Scott Glenn). Hát ezek a beszédek eléggé mesterkéltek, és sablonosak, de ez számomra csak kicsit humorosabbá tette az amúgy "komoly" filmet. Már vártam az ilyen jelenetek előtt, hogy na most éppen milyen bölcsességet hallok tőle.
Az egyik legjobb szereplő kétségkívül az ápoló volt, aki úgymond menedzselte a lányokat(Oscar Isaac). Az a bajusz, az kegyetlen. Úgy adta elő magát, mintha tényleg egy ilyen szemét lenne, akit csak a pénz érdekel, és azért bármit megtenne. A mostohaapa is olyan megjelenéssel rendelkezett, hogy szeméből áradt a gonoszság (látása: gonosz). Madam Gorski (Carla Gugino) szerepe nem volt olyan erőteljes, ő csak ott volt, néha védte a lányokat, de nagyrészt azt csinálta, amit mondtak neki, nem állt ki magáért.

A lányokat megpróbálták dögössé varázsolni, és ez sikerült is. Bár a jellemük nem volt eléggé kidolgozva, a harcokban egész jól teljesítettek. A főszereplő(?) Babydoll szerepében Emily Browning először egy ilyen ártatlan kislánykának látszott, aztán amikor nekiállt lezúzni az ellent, megváltozott az összkép  róla. A két testvér, Sweet Pea (Abbie Cornish) és Rocket (Jena Malone) megfelelő karakterek voltak. Sweet Pea állandóan védeni akarta a húgát, ami érthető, és megvolt köztük a jó testvéries civakodás is néha. A másik két szereplő nem sok vizet zavart. Amber (Jamie Chung) játszotta a sofőrt, minden balhéban ő vezetett valami gépezetet. A robotnyúl pl. nekem nagyon bejött, elfogadnék egy olyat itthonra. El lehetne vele hülyülni. Blondie (Vanessa Hudgens) amolyan mellékszereplő mellék szereplő volt, nem tetszett a karaktere, főleg azért, amit csinált -nem akarok annyira spoilerezni-, de amúgy nem volt egy létfontosságú egyén a filmben.

A másik dolog, amiért a film nagyon bejött, az a zene. Az egész soundtrack remixekből áll, de ezek olyan mesterire sikerültek, hogy némelyik jobb az eredetinél (szerintem). Az is pluszt pontot ad, hogy a film szereplői is énekeltek ezekben a nótákban. A harcjelenetekhez ideálisak voltak ezek a jól "megkomponált" muzsikák, olyan videoklip hatást adott nekik (más kritikákat olvasva ezt sokan így gondolták). Nekem nagyon bejött ez, megadta a hangulatot, ami az egész filmet átlengi.

A hangulat amúgy elég komor, a színek kissé kopottak, de én pont ezt szeretem a filmekben. Ezt a filmet át kell érezni, és akkor lehet szeretni. Úgy gondolom, ez is olyan film, ami vagy nagyon bejön, vagy nagyon nem.

Mögöttes tartalmat nem kell keresni a filmben, de aki szereti, ha ilyet is találhat, annak sem kell csalódnia. Lehet, hogy csak belemagyarázás, lehet hogy nem, de vannak bizonyos momentumok, amik a filmet teljesen átalakítják. SPOILER ALERT- A végén ugyebár csak Sweet Pea menekül meg, és több olyan dolog is előkerül, ami a film során már megfigyelhető volt. A busznál előtte száll fel a gyerek, akit az egyik harcnál látott (aki mellesleg a rendező fia ha jól tudom) , buszvezető pedig nem más, mint a bölcs, aki végig felkészítette őket a harcokra. Ha ezeket (meg még pár morzsát) összerakjuk, azt is ki lehet következtetni, hogy az egészet nem is Babydoll szemszögéből láttuk, hanem Sweet Pea az igazi főszereplő. Ő képzel el dolgokat, nem hiába került ő is az intézetbe. Természetesen ez nem biztos, de én egy ilyen kis mellékzöngét is belemagyaráztam a történetbe. Döntse el mindenki maga, hogy mit gondol. Ja és a nevekre visszatérve... Nem tudom, honnan szedték a szereplők neveit, de furcsának tartom kicsit, hogy ilyen neveket kaptak a karakterek. Egyrészt jól hangzanak, másrészt olyan, mintha egy kislány mesélte volna az egészet. Ez is utalhat akár arra, hogy az egész csak képzelgés, és a valóságban nem is történt meg mindez, vagy megtörtént, de direkt tette ilyen álomszerűvé a lány, hogy a szörnyű világtól elzárkózhasson.- SPOILER vége.

Mindent összevetve a film nekem nagyon bejött, és többszöri nézésre alkalmas.
Értékelés: 10/10

"Oh, és még valami: Csak együtt győzhettek!"