Budapest Noir - Kritika

Már a múlt héten szerencsém volt, és láthattam a filmet a jótékonysági bemutató keretében. Előzetest csak pár nappal a vetítés előtt néztem, de kedvcsinálónak remek volt, vártam a filmet. Aztán létezik az a rossz tulajdonságom, hogy van az a bizonyos léc, amit egy jó trailer után nagyon magasra tudok helyezni. Itt is ez történt, de a Budapest Noir esetében sajnos csak a lécig sikerült elérni, azt átugorni már bizony nem volt képes a film. Itt pedig el is lehetne könyvelni, hogy akkor ez egy rossz próbálkozás volt, de korántsem erről van szó, mert a Budapest Noir igenis kiemelkedik a magyar mezőnyből.

Egy hónap Terápia után

Az HBO-nál nagyon érzik a magyar sorozatokat. Az Aranyélet után végre sort kerítettem a Terápiára is, mely az ajánlók, kritikák tekintetében cseppet sem tűnt ennyire kiemelkedőnek. Magam is meglepve tapasztaltam, hogy szó sincs itt arról, hogy ne lehetne jó magyar sorozatot, jó magyar szereplőkkel készíteni. A Terápia egy egészen különleges darab, helyenként kicsit megrángatja a nézőt, de mindvégig, mindegyik páciens életében egy kicsit megtalálható a realitás, és az a szelet, hogy ez velem, az én családomban is történhetne. Röviden, ajánlószerűen a sorozatról, a tovább mögött:

Magát megfigyelik!

Nagyon furcsa azzal szembesülni, hogy egy országos sorozat öt évadon keresztül ilyen magas színvonalon teljesít. A sorozat nézőszámai soha nem jártak az egekben, de mindez kizárólag abból adódott, hogy csak egy bizonyos rétegnek szólt, nem akart mainstreammé válni. Adott a helyzet, amikor a XXI. században a gépek köré csoportosul minden. De mi van, ha egy gép istenként működik? Mi van akkor, ha a kamerákon keresztül - melyek a mindennapi életünk részei - valaki figyel minket? El tudja-e dönteni egy gép, hogy jó vagy rossz emberek vagyunk? A válasz egészen szürreálisan fest. Mindent tudhatnak rólunk: a vágyainkat, szándékainkat, érzéseinket. És adódik a kérdés, milyen végkimenetele lehet annak, ha ezek az információk rossz kezekbe kerülnek? A Person of Interest számos vonásával hajaz a Matrix filmekre. És mégis annyiban más...

Egyre furább dolgok

Pénteken jött ki a Stranger Things második évada, és szokáshoz híven szépen le is lett darálva. Nagyon várta már szerintem mindenki, kisebb-nagyobb elvárásokkal a folytatást, hiszen anno nagyot ütött az első évad. A 80-as évek hangulata, az igazi geek szubkultúra és a fiatalkori vívódások bemutatása üdítően hatott ebben a misztikummal és parafaktorral is megspékelt környezetben.

A gyerekszínészek nagyon jól el lettek találva, és működött a csapat kémiája. Egy kicsit spoileresen...

A Cornetto trilógia

Edgar Wright, Simon Pegg, Nick Frost. Mi jut eszünkbe erről a három névről? Egyeseknek a Spaced című sorozat, amit ajánlok, mert nagyon vicces és jól kidolgzott. Másoknak talán ismerősebben cseng a Haláli hullák hajnala, Vaskabátok és a Világ vége. Nos ez a Trilógia, amiről most szó esik. Nem egy szokványos trilógia, hiszen a három film történetileg egyáltalán nem követi egymást. Mindhárom egy-egy filmes műfajt parodizál ki. Nézzük egyesével őket.