Fight Club

David Fincher filmjei eddig még egyszer sem okoztak számomra csalódást. Szinte mindegyikről elmondható, hogy örökre bevéste címét a köztudatba. Nem tett másként a Harcosok klubja sem.

A film egy könyvadaptáció, sajnos az azonos című könyvet nem olvastam, de valamikor talán pótolom. A filmről csak és kizárólag pozitívan tudok beszélni, mert ez az egyik olyan film a történelemben, ami szerintem tökéletes. Minden szempontból jól van összerakva, a dialógusokat a rajongók kívülről fújják. És tele van olyan mondatokkal, amik bármikor felidézhetőek, és igazak is. Korunk eltorzult, beteg társadalmát mutatja be, amiből a főszereplő megpróbál valahogy kitörni. Bírálja a reklámokat, az embereket, és úgy ámblokk mindent.

A Harcosok klubja egy teljesen új életérzést tár a néző elé, a karakterekkel könnyű azonosulni, hiszen olyan egyszerű alakok, mint minden hétköznapi ember. Csak az a különbség, hogy ők megunták ezt az unalmas, monoton életet, és ezért megváltoztatnak mindent.

Edward Norton és Brad Pitt játéka fenomenális, kiegészítve egy Helena Bonham Carterrel és egy mellékszereplőként megjelenő Jared Letoval. A sztori néhol csavaros, máshol meg egészen egyszerű. Közben pedig van egy csomó dolog, amire ha az ember nem figyel oda, nem érti meg teljesen őket. Ilyenek például a sorozatos képbevillanások, amikről közben kiderül hogy miért vannak, és ilyenek az "Apu fortyogó epéje vagyok" mondatok. 

Összességében ez az egyik legjobban megszerkesztett, összerakott film azok közül, amiket eddig volt szerencsém látni. Mindenképp érdemes adni neki egy esélyt, senki nem fogja megbánni, ha megnézi. És ha elkezded, úgysem tudod abbahagyni.

Értékelés: 10/10

Stan Helsing

Ahogy magyarra fordított címe is mutatja, ez egy "rémes film". Nem is tudom hogy akadtam rá, de mivel szeretem a paródiákat, gondoltam adok neki egy esélyt. A szintén nem rég felfedezett sorozat, a Shameless egyik szereplője, Steve Howey a főszereplője ennek a viccesnek szánt "mesterműnek". Ez is arra ösztönzött, hogy megnézzem. "From the executive producer of Scary movie"... Hát mondom a Horrorra akadva egy elég jó kis paródia, alapfilm, akkor talán ezzel sem lőttek mellé. Tévedtem...

Már az alapszituáció sem volt nagyon szívmelengető. Van egy srác, Stan Helsing, aki egy videotékában dolgozik, és ő Van Helsing utódja?. Nem is derül ki pontosan - legalábbis számomra rejtély maradt - , hogy ő most hogy kapcsolódik az öreg szörnykergetőhöz. Aztán jön egy csótányos jelenet, amit szintén nem tudtam hova tenni. És a film egész végig csak ilyen összedobált morzsákból építkezik. Kb. semmi sztori, mintha egy kirakós játékkal játszanál, aminek elvesztek a darabjai. Ide tesznek nekünk pár béna szereplőt, két csajt, akik szinte végig csak rikácsolnak, vagy teljesen irracionális dolgokat művelnek. És ott van a kötelező fekete srác, akinek már tényleg semmi szerepe, csak a Superman-jelmezében flangál és hülye pofákat vág.

Rengeteg horrorszereplő jelenik meg, Freddy Kruegertől a kis Chucky babáig, de ők is csak ott vannak, semmit nem tesznek, amit elvárnánk tőlük. A rengeteg klisé persze direkt volt belesulykolva, de teljesen feleslegesen, mert ezzel nem a horrorfilmeket parodizálták, hanem csak saját magukat nevettették ki. Mintha adnánk egy pofont a sz@rnak. Amikor már kb. a 15. mellékszereplő mondja "hősünknek", hogy ő bizony Van Helsing, ő pedig csak azt tudja erre felelni, hogy ő Stan, nem Van, teljesen kiborító. 

Még talán meg lehetne bocsátani ezt a rengeteg negatívumot, ha az összedobott kis darabkák poénosan lennének tálalva, azonban ez nem így van. Nem mondom, hogy végig fapofával ültem, mert azért volt pár vicces jelenet (pl. a szörnyek YMCA előadása), de ez a pár darab nem menti meg a filmet. Egyszer nézhető, de ha egy "komoly" paródiát akarunk látni, akkor nézzük a Horrorra akadvát, vagy Csupasz pisztolyokat. Mellesleg itt is megjelenik Leslie Nielsen, de a szerepe elég butácska. Nem tudom hogy miért vállalta el ő ezt anno, hiszen tudott ő sokkal jobb filmeket is maga mögött hagyni. A Stan Helsing még a Katasztrófafilm és a hasonló állatságok szintjét sem üti meg, pedig azok sem voltak olyan erős mozik.

Értékelés: 5/10

Remember me

Egyszer régebben akadtam rá erre a filmre, talán a két főszereplő miatt. Robert Pattinsont előtte csak a Harry Potter 4-ben meg a Twilight szériában láttam. Emilie de Ravin pedig kedvenc sorozatomban, a LOST-ban szerepelt. Gondoltam adok nekik egy próbát, mert szeretem a drámákat.
És nem csalódtam! Hihetetlen, de a tinik hőn szeretett csillámvámpírja nem is olyan szörnyű színész! Igaz, itt is néha elbambult, de azon kívül egész szépen alakított a filmben. Egy életunt srác, akinek semmi és senki nem fontos, csak testvéreit szereti. Bátyja öngyilkos lett a 22. szülinapján, így csak húga van számára, akiért bármit megtenne. Apjuk (Pierce Brosnan) pedig látszólag elég kevés figyelmet szentel gyerekeinek, ezért is van köztük a konfliktus.

A másik főszereplő - akit Emilie de Ravin alakít - pedig elvesztette anyját egy rablótámadásban, rendőr apja (Chris Cooper) pedig ezek után mindentől félti. A sors úgy hozza össze őket, hogy a lány apja egy utcai bunyónál letartóztatja Tylert (R.P.) és szobatársát, Aidant (Tate Ellington). Aidan pedig egyik nap meglátja amint a rendőr suliba viszi lányát, és kitalál egy kis bosszút. Eszerint Tyler összeismerkedik Allyvel (E.d.R.), aztán majd szépen otthagyja, vagy ilyesmi. Mint lenni szokott, természetesen beleszeretnek egymásba, aztán jön a konfliktus, stb.

A film sokszor elég vontatott, de nekem ez teljesen belefért. A zenei aláfestés szép dallamokat ad, ami egy nyugodt, szomorkás hangulatot teremt. A színészek játéka olyan, amit elvár tőlük az ember, nem több, nem kevesebb. A történet pedig egy olyan dologgal zárul, ami egyrészt kikövetkeztethető, ha az ember nagyon odafigyel már a film közben is, de ha többször nézi, akkor több utalást is felfedezhet. Másrészt elég megrázó is tud lenni, ha nem jövünk rá elég korán. Ajánlom mindenkinek a filmet, aki szereti a drámát, és a családi filmeket. Hiszen itt nagyrészt arról van szó, hogy a széthullott családot/kapcsolatokat hogyan hozza össze pár olyan esemény, ami váratlan és megrázó is lehet.

Értékelés: 10/10