Mindenek előtt leszögezném, hogy régebben nagyon utáltam a kutyás filmeket. Általában arról szóltak, hogy az eb a családhoz kerül, először mindent tönkretesz, rossz és mindenki utálja. Aztán hirtelen jó útra tér, vagy megment valakit és mindenki imádni fogja. Ez annyira sablonos és elcsépelt, hogy nem bírom végignézni. Aztán jött Hachi, és mindent, ami a kutyás filmekről eddig élt bennem, szétmarcangolt.
Persze nem azért mert egy olyan vérszomjas eb, mint Kujo, hanem pont az ellenkezője. Hachi az egyik legaranyosabb, legszeretetreméltóbb jószág a kutyás filmek történetében. Persze jóval rásegít az, hogy az USA-ban készítették el az eredeti film remake-ét. Így az egész film hangulata olyan családias, minden tökéletes.
A történet arról szól, hogy Hachit egy professzor a vasútállomáson találja hazafelé menet. Először nem akarják megtartani, de ez persze megváltozik, hiszen nem lehet nem szeretni a kutyust. Később, amikor már nagyobb lesz, elkezdődik az, hogy kikíséri gazdáját a vonatra, amikor meg hazafelé jön, kimegy elé. Ez elég szép dolog tőle, azonban a fordulópont után még jobban kiteljesedik a magyar címben található "leghűségesebb" jelző. Gazdája halála után Hachi még mindig várja, hogy visszatérjen hozzá, hogy együtt lehessenek. A történet megtörtént eseményen alapul, ezt a film végén el is mondják. Így még drámaibb a hatás, ami már alapból is könnyet hoz az átlagos néző szemébe. Aki nem sír, vagy legalább nem hatja meg ez a film, az nem is tudom milyen érzésekkel rendelkezik. Bár ki tudja, biztos mindenkiből mást vált ki.
A szomorú hangulat végig jelen van a filmben, még akkor is, amikor vidám események történnek. Ezt nagyban elősegítik Jan A.P. Kaczmarek csodálatos dallamai. Néhány helyen nagyon hasonlít a Finding Neverland muzsikájára, de minden zeneszerzőnek megvannak a maga sajátos vonásai, amitől néha nagyon hasonlónak hathat a zenéje. A film néhány helyen kicsit vontatottnak tűnhet, de szerintem elviselhető. A lassú jelenetek mind a szomorúságot hangsúlyozzák.
Azt mondom, ez a film megér egy próbát. Főleg azoknak, akik szeretik az ilyen családi történeteket. Úgy tudom, hogy az eredeti film sokkal realistább, de azt még nem láttam. Majd talán kerítek rá sort egyszer.
Tavaly hallottam, amint néhány ismerősöm beszélt egy sorozatról, ami akkoriban indult. A neten is mindenhol csak erről lehetett olvasni, valahogy mégsem érdekelt a dolog. Aztán pár napja valahogy késztetést éreztem, hogy megnézzem. És nem tettem rosszul...
A Trónok Harca egy fantasy könyvsorozat, a Jég és Tűz dala (valahol fordítva írják, de eredetileg Song of Ice and Fire) első kötete. Ezt ha jól tudom, eddig három másik követ, az ötödik könyv pedig most íródik. A tévésorozat első évada az első könyvet, a második évad a második könyvet dolgozza fel, és ez hasonlóképpen fog alakulni később is.
A sorozat egyébként kb. egy órás részekből áll, ami nem túl hosszú, hiszen mindig annyi minden történik, hogy az idő gyorsan elrepül. Nagyon sok szereplőt mozgat, akik valamilyen kapcsolatban állnak a többiekkel. Így a történet több síkon folyik, van olyan, aki nem is találkozik a többiekkel, de gondolom majd később ez megváltozik.
A történetről nem nagyon szeretnék írni, hiszen tele van csavarokkal, mindig történik valami. Igazából látni kell, mert ha elkezded nézni, nehéz abbahagyni. Így talán jobb is, hogy csak most álltam neki, mert így az első évadot kapásból végignézhettem. A második évadból pedig még ha minden igaz csak nyolc rész készült el, a tízből.
Sokan mondják, hogy a könyv az egyik legjobban megszerkesztett fantasy regény, ezért mindenképpen sort fogok keríteni az elolvasására. Mármint nem csak a Trónok Harcát, hanem a többit is szeretném elolvasni. A sorozat folytatását pedig várom.
Az intro pedig egyszerűen zseniális és gyönyörű, a zenékről nem is beszélve.
Sikeresen végignéztem a Nevem Earl című sorozatot. Szép...
Imádom az ilyen sitcomokat, ezt pedig már rég beterveztem, hogy elkezdem nézni, de csak nemrég jutottam el odáig, hogy kivitelezzem is. Sajnos a sorozat négy évad után behalt, pedig lehetett volna jó sokáig folytatni.
Az alapszituáció a következő:
"Ismerős ez a fickó, aki mindig rosszban sántikál, és csodálkozik, hogy miért szívás az egész élete? Pontosan ilyen voltam én is. Valahányszor valami jó történt velem, máris gyülekezni kezdtek a fekete felhők. Ez a karma. Rájöttem, hogy meg kell változnom. Ezért készítettem egy listát az összes rossz cselekedetemről, és egytől egyig helyre fogom őket hozni. Megpróbálok jobb emberré válni. A nevem Earl."
Ezt minden rész elején elmondja, és ez adja a sorozat magját. Majdnem minden részben egy-egy tételt hoz helyre a listájáról, több-kevesebb sikerrel. Persze ahogy az szokott lenni, a legkönnyebb problémát néha nagyon nehezen lehet megoldani. Ez így rengeteg komikus szituációt generál, amit fokoznak a jól felépített karakterek.
Mert azok aztán vannak. Kezdve Earl-el (Jason Lee), akinek arcmimikája szinte utánozhatatlan. Egy amolyan örök vesztes fickónak indul még az első évad elején, akinek se rendes lakása, se munkája, kb. semmije sincs. Amije van, azt pedig úgy lopkodta össze. Aztán ahogyan jó útra tér, teljesen megváltozik minden. Ahogyan egyre több jó cselekedetet csinál, a sors is kegyesebben bánik vele.
Aztán ott van Randy (Ethan Suplee), Earl öccse. Hát az ő karaktere nagyon jó, a legtöbb poént szerintem ő kreálta a sorozatban. Kissé "buta", teljesen olyan, mint egy kisgyerek egy felnőtt testében. Suplee játéka olyan meggyőző, hogy néha már azt kérdeztem magamtól, ez a pali vajon mit szívhat? Minden megmozdulása, megszólalása olyan, amitől vagy nevetsz, vagy sírsz a nevetéstől. Nem is értem, hogy őt miért nem jelölték semmilyen díjra alakításáért.
Aki viszont kapott is díjat, az nem más, mint Jaime Pressly. Ő Joy-t, Earl exfeleségét alakítja. Egy amolyan elkényeztetett, hihetetlenül nagy egoval rendelkező nőszemély, aki eleinte megkeseríti Earl életét. Sőt, mindenkiét. Később azért már néha kezd normálissá válni, volt olyan, amikor eléggé meg is kedveltem a karaktert. De a legtöbb esetben nagyon idegesítő tud lenni.
Joy újDonsült férje Darnell "Rákos" Turner (Eddie Steeples). A sorozatban ő vált kedvenc karakteremmé. Egy kedves állat- és emberszerető fickó, aki a rákbárban dolgozik. Mint később kiderül, ő egy bérgyilkos, aki egy tanúvédelmi programnak köszönhetően került Camdenbe (a sorozat helyszíne), és akkor vette fel ezt az új személyazonosságot. Hihetetlenül okos, és kb. minden kilátástalannak tűnő helyzetet megold. Már előre lehet nevetni, amikor megjelenik a fehér trikójában és farmerjében, aztán azt mondja: "Szia Earl!" Mire a válasz: "Szia Rákos!" Ezt bármikor eljátsszák, és szerintem megunhatatlan.
A másik női főszereplő Catalina (Nadine E. Velazquez), egy illegális bevándorló, aki takarítónőként dolgozik abban a motelben, ahol Earl-ék élnek. Közben az egyik nudibárban is vetkőzik, ő az egyik legjobb. A legtöbb poén ami vele kapcsolatos a múltjához köthető, pl. hogy mik történtek a családjával, vagy hogy hogyan került az USA-ba.
A mellékszereplők is elég szépen ki lettek dolgozva, a legtöbbjük szinte minden részben visszatérő vendég. És az is tetszett, hogy majdnem minden részben egy-egy ismertebb színész is megjelenik mellékszereplőként. Van olyan, aki többször is, mint pl. Giovanni Ribisi. A sorozatból mondjuk hiányoltam Kevin Smith-t, hiszen Jason Lee és Ethan Suplee a legtöbb filmjében szerepeltek. Lehet, hogy ha folytatták volna a sorozatot, akkor bekerült volna, de ki tudja...
A történet ide-oda ugrál néha az időben, de ez fontos, hiszen be kell mutatni a múltat, hogy mit hogyan követtek el, ezek a visszatekintések pedig szinte mindig humorosak. A sorozatban egyedül a harmadik évadnál éreztem azt, hogy kicsit ellaposodott, mert ott elég sok csavarosnak érezhető dolog történik, amik a cselekményt ugyan előre viszik, még sem olyan érdekesek. Persze lehet, hogy másoknak meg pont ez jött be. A negyedik évad azonban újra visszatért a poénos sémához, és végig "nézette magát". A befejezés elég rossz, csinálhattak volna legalább egy magyarázó részt, amiben valahogy lezárják a sorozatot, ha már úgyis meg kell tenni.
Minden részben jó zenék szólnak, azt el kell ismerni. Remekül összeválogatták őket. A szinkronnal is jó munkát végeztek, bár a vége felé már Earl hangja elég idegesítő lett számomra. Olyan rikácsoló vagy nem is tudom milyen, pedig eleinte nem volt ilyen. Főleg amikor hazudott, és elvileg magas hangon beszélt.. Na ott az már túlzás volt, nem tudom eredetileg milyen lehetett.
Összességében a Nevem Earl egy remek sorozat, tele szerethető karakterekkel és poénokkal. Mindenképp érdemes nekiállni, mert ha elkezded nézni, úgysem tudod majd abbahagyni..
"Ürítsd ki ami tele van, töltsd meg ami üres, és ott vakard, ahol viszket!"
Dieter Dengler (Christian Bale), a német születésű, amerikai pilóta igaz története elevenedik meg előttünk ebben a filmben. Első bevetésén lelőtték a gépét, és lezuhant valahol Laosz környékén. A vietkong fogságába esett, ahol másik amerikaiakkal zárták össze. Azonban nem szándékozott sokáig ott maradni, ezért úgy döntött, hogy megszökik. Ebben a többiek is kisebb-nagyobb mértékben segítenek, hiszen ők sem bírják már a kínzást és az éhezést.
Az egyik amerikai fogoly, Duane szerepében Steve Zahn bebizonyítja, hogy ő bizony nem csak vígjátékokban játszik jól komolytalan szerepeket, hanem van érzéke a drámához is (bár a két műfaj amúgy is elég közel áll egymáshoz). Nekem az egyik fő meglepetést ő okozta a filmben. Nagyon átérezhetően játszotta a megkeseredett karaktert. A másik Jeremy Davies volt, aki itt most egy viszonylag gonosz karatert alakított. Őt eddig inkább csak jó oldalon láttam, és általában egy ilyen esetlen figurát szokott alakítani. Itt most egy kissé őrült alakot játszott, ami mondjuk megszokott tőle, de valahogy mégis teljesen más. A többiek nem zavarnak nagy vizet, szóval róluk nem is nagyon írok.
Christian Bale úr pedig ismét brillírozik, de tőle nem is vártam mást. Hihetetlen, amit egy film kedvéért bevállal. Ha kell lefogy, ha kell visszahízik, ha kell kukacokat eszik, semmi nem számít. Itt most ugyanolyan élethűen játszotta karakterét, ahogy az összes többi filmjében.
A hajnali mentőakció nem mondható kalandfilmnek, sem háborús filmnek, hiába olyan a sztori. Sokkal inkább egy erős lélektani dráma, amelyben ezeknek a megkeseredett embereknek a vívódásait követhetjük a képernyőn. Annyira nem volt számomra meghatározó az egész film, de egyszer érdemes megtekinteni, főleg azoknak, akik szeretik az ilyen drámákat. És persze a Bale-fanoknak.
Gondoltál már arra, mit tennél ha tudnád a halálod időpontját? Vannak olyan dolgok, amit mindenképp megtennél, mielőtt eljön a jó öreg kaszás? Célok nélkül nem nagyon lehet élni, ezért jó, ha tudja az ember hogy mit akar kezdeni magával...
Körülbelül ezt a témát boncolgatja a Bakancslista. Két fickó, két teljesen különböző fickó kalandját "élhetjük át" ebben a filmben, ami egy eléggé kényes témát boncolgat. Edward Cole (Jack Nicholson) egy gazdag ember, egész életében nem tett mást, mint pénzt szerzett, a körülötte lévőket pedig semmibe vette. Carter Chambers (Morgan Freeman) pedig pont az ellentéte. Szegény, ahogy egész életében az volt, szerelőként dolgozik egy autóműhelyben. Ezt a két úriembert azonban egyetlen közös pontjuk hozza össze: a rák. Mindkettejükről kiderül, hogy nem sok van már nekik hátra, ezért készítenek egy listát, amire felírják azokat a dolgokat, amiket mindenképpen meg kell tenniük mielőtt feldobják a bakancsot. Ezért is bakancslista.
A történet nagyszerűsége egyszerűségében rejlik, jó pár dolgot kipróbálnak, amit azelőtt nem mertek vagy csak nem volt rá lehetőségük. Közben szépen összebarátkoznak, és mint ilyenkor szokott lenni, megváltoznak. A karakterfejlődés nagyon jól megfigyelhető, köszönhetően a két nagyszerű színésznek. Ha valaki másokat választottak volna a szerepekre, nem hiszem, hogy ugyanígy vélekednék a filmről. Már sokszor láttam, de soha nem lehet megunni. Igaz, hogy a történetből sokkal többet ki lehetett volna hozni, de szerintem bőven elég ez így is. Egy ilyen lista teljesítéséből nem nagyon lehetett volna rövidebb filmet csinálni, tehát ha olyat szeretnénk látni, akkor arra ott van pl. a My name is Earl című sorozat (amit mellesleg most nézek, onnan merítettem az ihletet, hogy megnézzem újra a Bakancslistát).
A filmben rengeteg olyan párbeszéd van, amit bármikor szívesen felidéz az ember.
("A buddhisták szerint mindig visszatérünk, magasabb vagy alacsonyabb szinten, attól függően, hogy hogy éltünk. Látod, engem itt veszítenek el. Úgy értem, mit kell tennie egy csigának, hogy feljebb lépjen a ranglétrán? Húzzon egy tök egyenes nyálkacsíkot?")
A jó hangulatról gondoskodnak ezen kívül a csodaszép tájak, amiket "hőseink" bejárnak útjukon, és az aláfestő zenék, amiket nem lehet elfelejteni. A Bakancslista annak idején nagyon bejött nekem, és ezt is egy olyan filmnek tartom, amit egyszer mindenképpen meg kell nézni (talán fel lehet írni a listára ;-) ).
Értékelés: 10/10
Kérdés: Nektek van ilyen listátok? Vagy tervezitek hogy lesz? Én régebben írtam egyet, de nem sok tételből állt, és nem is tudom már hogy hol van, de azt tervezem, hogy újra írok egyet, és arra oda is figyelek.
Avengers, assemble! Mit is mondhatnék? Joss Whedonmegcsinálta!
Szombaton unokahúgommal ellátogattunk a moziba, hogy megnézzük a várva várt filmet. A hősök szépen összegyűltek, hogy szétcsapjanak egy pár rosszfiú között, akik a Földet támadják.
Nem is nagyon teketóriáztak, egyből belecsaptak a lecsóba. Mivel az előzményfilmekből már eléggé kiderült, hogy mi is lesz itt, nem nagyon kellett felvezetés a sztorinak. Loki (Tom Hiddleston), Thor (Chris Hemsworth) "féltestvére" miután fájdalmas vereséget szenvedett, úgy dönt, hogy leigázza Midgardot, vagyis a mi hőn szeretett kis Földünket... Ezt úgy akarja elérni, hogy segítségül hív egy idegen fajt, a Chitaurit. Ez persze nem szép dolog, és az emberiségnek nem tetszik, ezért a S.H.I.E.L.D. -Nick Furyval (Samuel L. Jackson) az élen- elhatározza, hogy összeszed egy csapatot, ami "szuperhősökből" áll, hogy ők vívják meg a harcot az emberek helyett.( Mert milyen jó is az, ha valaki helyettünk csinál meg valamit.. :) )
Így szedik össze a Vasembert (Robert Downey Jr.), Amerika Kapitányt (Chris Evans), Fekete Özvegyet (Scarlett Johansson), Sólyomszemet (Jeremy Renner), a jó öreg Hulkot (Mark Ruffalo) és Thort. Mivel nagyjából mindenkit megismertünk már az előzményfilmekben, nem is nagyon foglalkoznak a bemutatásukkal. A sztoriba nem akarok jobban belemenni, mindenki tekintse meg maga a filmet, mert ezt látni kell!
A színészi játék az előzményfilmekéhez hasonló volt. Tony Stark ismét tele volt poénos beszólásokkal, bár néha ezt már erőltetettnek éreztem. Thor itt már nem annyira nagyképű és felvágós, sokat fejlődött a karaktere a saját filmje óta. Amerika Kapitány eleinte még kissé bizonytalan volt ebben az új világban, de hamar megszokta az új környezetet. Jeremy Renner alakítása üde színfolt volt a filmben, bár tőle ezt már megszoktam. Sólyomszem amúgy is egy elég jó karakter, a Thorban nem volt sok szerepe, itt azonban elég sokat mozgatták. A Fekete Özvegy múltjáról is elég sokat megtudunk, az ő karakterét is szépen kibontották. A Lokit alakító Tom Hiddleston itt még gonoszabbnak és elszántabbnak tűnt, mint az előzményfilmben, elég jól alakított. A legnagyobb meglepetést azonban Hulk okozta számomra. A legtöbb vicces jelenet hozzá fűződik, az egyik legnagyobb poént is ő szolgáltatta. Ezt itt most nem részletezném, mert -magamat ismételve- ezt látni kell, és átélni. Gondolni lehetett, hogy az elején ezek a szuperhősök nem nagyon akarnak együttműködni, azonban muszáj volt nekik, ezért végül csapatként "játszottak". Reméltem, hogy a játékidőbe bele fog férni, hogy minden karakter kibontakozhasson, ne legyen olyan, aki több figyelmet kap, ezt nagyjából meg is oldották. Talán Vasember volt, aki kicsit többet játszott, mint a többiek, valószínűleg azért, mert az előzményfilmek közül is a két Vasember volt a legjobb. Talán ezért is kap hamarosan folytatást.
. Akkor most beszéljünk egy kicsit a látványról. Azt gondoltam a film megtekintése előtt, hogy egy hihetetlen látványorgia lesz az egész, minimális történettel, tele klisékkel. Azonban egy hihetetlen látványorgia lett tökéletes harcjelenetekkel (főleg a végső ütközet tetszett) és rengeteg poénnal. A 3D bár csak konvertált volt, mégis nagyon jól teljesített. Eléggé lehetett érezni a térhatást, és nem csak a "vászonról kiugráló cuccok" miatt. Aminek kellett, az szépen nézett ki. És végre Hulk hasonlított emberi alakjára is. Az előző filmekből ezt hiányoltam. Eric Bana és Edward Norton is teljesen máshogy nézett ki, amikor átalakult. A támadó idegen faj által irányított nagyobb "hajókat" mintha a Transformers-ből nyúlták volna, ettől eltekintve jól néztek ki azok is.
A zenei- és hanghatások megfelelőek voltak, ismerős dallamok csendültek fel. Ezeket kb. hallottuk az előzményfilmekben is, vagy legalábbis nekem ismerősek voltak. Egy kicsit átkomponálták őket, hogy azért ne legyen teljesen ugyanaz.
Mindent összevetve az Avengers avagy a Bosszúállók egy egész jó kis zúzás lett tele poénos jelenetekkel, jó kis beszólásokkal. Amit elvártam, azt meg is kaptam, tehát megérte a mozijegy az árát. Egy-két kisebb bakitól és logikai bukfenctől eltekintve az egész film úgy jó, ahogy van. Biztos vagyok benne, hogy majd még jó párszor megnézem (persze nem moziban ). Ja és már most várom a Vasember 3-at, Thor 2-t, Amerika Kapitány 2-t. És ha jól tudom Nick Fury is saját filmet kap. Aztán utána jöhet akár az Avengers 2 is, hogy újra bosszút álljanak.
Mindenek előtt leszögezném, hogy régebben nagyon utáltam a kutyás filmeket. Általában arról szóltak, hogy az eb a családhoz kerül, először mindent tönkretesz, rossz és mindenki utálja. Aztán hirtelen jó útra tér, vagy megment valakit és mindenki imádni fogja. Ez annyira sablonos és elcsépelt, hogy nem bírom végignézni. Aztán jött Hachi, és mindent, ami a kutyás filmekről eddig élt bennem, szétmarcangolt.
A szomorú hangulat végig jelen van a filmben, még akkor is, amikor vidám események történnek. Ezt nagyban elősegítik Jan A.P. Kaczmarek csodálatos dallamai. Néhány helyen nagyon hasonlít a Finding Neverland muzsikájára, de minden zeneszerzőnek megvannak a maga sajátos vonásai, amitől néha nagyon hasonlónak hathat a zenéje. A film néhány helyen kicsit vontatottnak tűnhet, de szerintem elviselhető. A lassú jelenetek mind a szomorúságot hangsúlyozzák.
