Mivel nagyon szeretem a képregényadaptációkat, legfőképpen a szuperhősös filmeket, és még eddig nem láttam, most megnéztem a Fantasztikus négyest, aztán pedig a második részt. Régebben még valamilyen rajzfilmsorozatot láttam belőle, és az tetszett, bár nem nagyon emlékszem már rá hogy milyen volt. Itt most egy egyszerű látványfilmet vártam főgonoszokkal meg világmegmentéssel. Nos, némiképp meg is történt, de nem a legjobb kivitelezésben.
A négy szuperhős
SPOILER is lehet a tovább után. Nos, az első részben úgy gondoltam, biztosan majd megmutatják, hogyan szerzik meg a szuperképességeiket, aztán kisebb hősies cselekedetekkel híresek lesznek, és majd jön egy nagyon erős főgonosz, aki el akarja pusztítani a Földet, vagy világuralomra akar törni. Ehhez képest egy csöppet mást adott a film, de a lényeget nagyjából eltaláltam. Már az elején megkapjuk a választ a miértre, ugyanis bemutatják, hogy kapják a képességüket embereink. Először mindenképp meg akarnak szabadulni tőle, mert hogy ez egy "betegség", meg minden. Ezt mondjuk nem értem.. Ha én valami szuperképességre tennék szert, biztosan nem akarnék megszabadulni tőle, kivéve, ha káros rám nézve, vagy nem tudok vele mit kezdeni.
A képességek mondjuk nekem annyira nem jönnek be, mert nem mindig lehet hasznukat venni. Pl. a nyúlékonyság nekem egyáltalán nem kéne, valahogy nem tetszik. A láthatatlanság és erőtér készítése némiképp jobb, bár hatalmas testi erőt tud felemészteni, láthattuk is szegény Jessica arcán. Még az orra vére is eleredt. A "kőkeménység" hatalmas erővel jár, és kb. sebezhetetlenséggel. Ez már nem olyan rossz, bár ha az embernek nincsenek ellenségei, nem sokat ér vele, csak a fizikai erőt tudja hasznosítani. The Thing (az izé/ a dolog) beszólásai amúgy külön tetszettek az első és a második részben is, főleg amikor egymást csesztették Johnnyval. A kedvencem Torch, aki egyszerűen hamuvá égeti azt, aki csak rosszul néz rá, és még repülni is tud. A négy közül mindenképp ezt választanám, már csak a repülés miatt is. A legjobb viszont a második részben történő cselekmény, amikor is Johnny Storm (Chris Evans) temporarily megkapja mind a négy szupererőt, és gyakorlatilag legyőzhetetlen lesz. Az úgy már elég kellemes tud lenni.
Na de térjünk is vissza az első rész cselekményéhez. Megkapják a szupererejüket, és megmentenek pár embert, aztán híresek lesznek.(Mondjuk az, ahogy felfedezik az új képességeiket, jól volt megcsinálva, néhány vicces jelenettel. És amikor felcsendült a Sum 41 - Noots című száma, az még plusz pontot jelentett, hiszen az egyik kedvenc együttesem.) Ez mind oké, de ezután körülbelül nem történik semmi. Elvannak, meg szenvednek a szerelemtől vagy a kitaszítottságtól. Közben pedig az ellenség is mozgolódik, Victor von Doom (Julian McMahon) személyében. Ő szépen csendesen gyilkol, aztán eléggé megerősödik, hogy végezzen a négyessel. Azonban én itt hiányoltam az okot. Nem volt eléggé kibontakozva ez a szál, csak úgy meg akarta őket semmisíteni (pusztán utálatból?). Na mindegy, nem is vártam nagyon többet. Az animációk elég szépek voltak, bár pl. Mr. Fantastic (Ioan Grufudd) megnyúlása néhol elég bénán nézett ki. Ezt mondjuk nem is nagyon lehetett volna máshogy megoldani. A zenék rendben voltak, bár nem sok maradt meg belőlük, csak a Sum 41 számra emlékszem, mert az a jelenet nagyon ütött.
A második rész már kicsit jobban bejött, sokkal több látványos megmozdulást láthattam benne. Az Ezüst utazó pedig zseniális volt. Egy ilyen deszka nem jönne rosszul, elsuhannék vele egy-két Földkörüli utazásra. Ebben a részben a történeti szál is kicsit jobban tetszett, mert itt legalább volt indoka a főgonosznak arra, hogy miért pusztítson. Visszatér az első rész főgonosza is, nehogy már egy elég legyen... Itt ebben a részben kicsit előtérbe került Johnny Storm karaktere, mert valamit csinált vele az Utazó, ezért ha hozzáér a többiekhez, kicserélik az erejüket. Mondjuk amikor mindenkihez hozzáért egyszerre, nem tudom hogy lett övé az összes erő, de kár is ezen agyalni. Mivel nem érhet senkihez, kicsit kívülállónak érzi magát, már előtte is inkább egyedül "repkedett". Azonban itt jobban összebarátkoznak The Thing-el, mert a másik kettő családot akar alapítani, és kiszállni a csapatból. Persze happy end, és együtt marad a csapat, ezt szerintem mindenki sejti, de valami érzelmi szálat ugyebár mindig bele kell vinni az ilyen filmekbe...
A második részben a zenék megint nem voltak számomra emlékezetesek, de általában passzoltak oda, ahova betették őket. Az animáció teljesen rendben volt, és sokkal több akciót láthattunk, mint az első részben. Összességében nekem jobban tetszett, és többször is nézhető. Az első részt a kimaradt jelenetekkel néztem, így sokkal hosszabb volt, de mégis kevesebb pörgős esemény volt benne. A poénok mindkettőben jók voltak, mindenképp érdemes egyszer meglesni mindkét filmet, főleg az olyanoknak, akik szeretik az ilyen szuperhősös moviekat.
Végre eljött az idő, és megnézhettem Az éhezők viadalát. Még valamikor tavaly találtam rá a filmkatalóguson a filmre, és a tartalmat elolvasva érdekesnek tűnt. Elkezdtem jobban utánaolvasni, aztán kiderült, hogy amíg számomra addig ismeretlen volt, addig már réges-régen kialakult egy hatalmas rajongótábor a The Hunger Games trilógia körül. Az egyik oldalon volt egy kis ízelítő az első könyvből, ha jól emlékszem az első fejezet. Mondom jó, akkor elolvasom, végülis nem veszíthetek vele semmit. Aztán annyira megtetszett, hogy muszáj volt valahogy tovább olvasnom. A neten megtaláltam a teljes könyvet, sőt az egész trilógiát. Mit tehettem volna, elkezdtem szépen tovább olvasni. Aztán az éjszaka folyamán eljutottam a 3. fejezetig. Már elég késő volt, úgyhogy nem akartam tovább olvasni, "majd reggel"... Aztán másnap, miután elvégeztem fontosabb teendőimet, folytatni kezdtem az olvasást. Estére "el is fogyott". Rendben, akkor a második rész, a Futótűz is érdekes lehet... De majd csak holnap. Aztán amint holnap lett, nekiláttam a második könyvnek, és estére az is "elfogyott". Oké, nincs mit tenni, ha trilógia, hát legyen trilógia! És elkezdtem a harmadik könyvet, a Kiválasztottat. Ez már nem ment olyan gördülékenyen, mert kisebb betűkkel is volt írva, meg valahogy annyira nem fogott meg a cselekmény. A 16. fejezetig jutottam, ami után valami érdekes móDon a 18. következik, ez lehet, hogy csak elírás. Többször nekiálltam, hogy tovább olvassam, de nem nagyon ment. Most megint kedvet kaptam hozzá, úgyhogy ha nem lesz jobb dolgom, folytatni fogom. Mindenképp végezni akarok vele, mert nem szeretek ilyen dolgokat lezáratlanul hagyni. Közben rátaláltam egy blogra, amin minden nap megjelent valami új tartalom, és én szorgalmasan olvasgattam, beszívtam az új információkat a filmmel kapcsolatban. Aztán 23-án, pénteken végre sikerült beosonnom a moziba, hogy megnézzem. (A tovább után lehetséges SPOILER-t tartalmazó szöveg található, ha nem láttad még, vagy nem akarod addig elolvasni, amíg nem láttad a filmet, ne menj tovább :D ) A napom csodálatosan indult, reggel felkeltem, és leültem a gép elé, hogy még egyszer megbizonyosodjak a buszom indulásáról. Szépen kisétáltam, és felszálltam a buszra, aztán úgy kb egy órás utazás várt rám. A busz többször megállt, olyankor is, amikor nem kellett volna, így elég ideges voltam már, mert úgy számoltam az időt, hogy így is éppen beérek a vetítésre. A busznak elvileg 13:10-kor kellett volna beérnie, a film pedig 13:30-kor kezdődött. A valóságban olyan 20 körül ért be, én meg életemet kockára téve igyekeztem, hogy beérjek a plázába, és megvehessem a jegyemet. 13:25 volt, amikor a pénztár előtt álltam, és átvettem a jegyet. Aztán szerettem volna venni popcornt is, mert azért a mozizásnál az elengedhetetlen, de nem volt senki a standnál, úgyhogy az elmaradt. Legalább nem költöttem sokat :D. Végre beengedtek a terembe, szépen leültem a helyemre, és vártam. Már egy 5 perc eltelt, amikor kezdtem aggódni. Senki nem jött, a film se kezdődött, semmi mozgolódás. Gondoltam lehet, hogy rossz terembe jöttem be? Reméltem hogy nem, és tovább vártam. Aztán egy olyan 10 perc múlva elkezdett mozgolódni mögöttem a vetítőgép, és elkezdték az előzeteseket vetíteni. Ezután pedig végignéztem a filmet... Egyetlen emberke törte csak meg magányomat a filmnézés közepette, de ő kb 5 perccel a film kezdete utána jött be, és 5 perc múlva le is lépett. Közben még egyszer visszajött egy negyed órára, majd megint eltűnt. Talán csak azért küldték, hogy ellenőrizze, nem kamerázok-e. De nem fecsérlem tovább a szót, írjak azért a filmről is... :D Az előzetes információim alapján a rendező, Gary Ross nagyon törekedett a könyvhűségre, és ezt lehetett is tapasztalni. Mivel a könyv E/1.-ben íródott, ez kicsit nehézkesnek bizonyulhatott, de megoldották. Ezt leginkább az arénában történő eseményeknél lehetett észrevenni. Amilyen háttérinfokat a könyvben Katniss-től tudtunk meg, itt a tv-közvetítésen a kommentátorok mutatták be. Ilyen volt például, amikor a vadászdarazsakról kaptunk információkat. A film első felében remekül végighaladtunk az eseményeken, az alapsztorit még az első képkockák előtt leírták. A 13. körzet lázadását nem szabad elfelejteni, ezt úgy oldották meg, hogy bevezették az Éhezők viadalát. A fennmaradt 12 körzetből minden évben kiválasztanak egy-egy 12 és 18 év közötti fiút és lányt, hogy élet-halál harcot vívjanak egymással egy elkülönített arénában. Aki olvasta a könyvet, többet is tud erről, ezért nem is írok róla mást. A felirat, amit a moziban adtak szörnyű volt, sokszor kimaradt egy-egy mondat, vagy pedig teljesen mást fordítottak, mint ami elhangzott. Így sokszor inkább nem is olvastam, hanem csak hang alapján "tájékozódtam".
A szereplőkről is rengeteg dolgot olvastam már a film előtt, így a sikert szinte biztosra vettem. A színészek zömét ismertem más filmekből, páran a kedvenceim közé is tartoznak. Pl a két főszereplőt alakító Jennifer Lawrence és Josh Hutcherson már régen bizonyították tehetségüket. Jennifert a Winter's Bone-ban ismertem meg, aztán jött az X-men: First Class, ahol mondjuk először fel sem ismertem a jelmez miatt. Josh-t pedig rengeteg filmben láttam, de igazából a Bridge to Terabithia-ban szerettem meg színészi alakítását. Nemrég írtam is kritikát a másik új filmjéről, a Journey 2-ről. A harmadik kedvencem pedig Woody Harrelson,akit rengeteg filmből ismerhetünk, így nem is tudom melyiket említsem meg. Inkább nem is említek egyet sem. Liam Hemsworth-öt nem nagyon láttam még másik filmben, és itt sem volt olyan nagy szerepe, hiszen az általa jászott Gale nem sokat szerepel az első könyvben sem, ezért nem nagyon tudom, hogy mennyire jó színész. Amit itt el kellett játszania, azt tökéletesen tette, reméljük, hogy a következő filmekben is hasonlót fog alakítani, hiszen ott már sokkal több szerepe lesz. Rengeteg másik ismert színész játszott még a filmben mellékszereplőként, elég csak megemlíteni a Snow elnököt alakító Donald Sutherlandet, vagy a Caesar Flickerman szerepében kék hajjal díszelgő Stanley Tuccit. Wes Bentley, Elisabeth Banks vagy Toby Jones sem lehet ismeretlen a tapasztalt filmezők között. És Lenny Kravitz -akit inkább zenész pályájáról ismerhetünk- is nagyot alakít a stylist, Cinna szerepében. A kiválasztottakat játszó fiatalabb színészek pedig számomra eddig ismeretlenek, azonban ezentúl biztosan ismertebbek lesznek, mert kivétel nélkül mindenki jól játszotta a ráadott szerepet, még ha nem is szerepeltek olyan sokat a képernyőn. A film viszonylag hosszú, majdnem 2 és fél órás, de olyan gyorsan elrepül, hogy észre se lehet venni. A könyv olvasása után nekem majdnem túl rövidnek is tűnt, de megbarátkoztam ezzel, hiszen ha minden egyes jelenetet és belső monológot beletettek volna, akkor ember legyen a talpán aki leforgatja az egész filmet. Kellemes meglepetésként kerültek bele új jelenetek is, amik nem Katniss körül játszódtak, ezért a könyvben egyáltalán nem értesülünk róluk. Ezen jeleneteket azonban Suzanne Collins, a könyvek szerzője is elismerte, és valóban illettek a sztoriba. Néhány eseményt is át kellett alakítani, pár szereplőt és mellékszálat kivágni a cselekményből, de ez teljesen elfogadható.
A képi megjelenítés csodálatos volt, legfőképp a Kapitólium tetszett, teljesen így képzeltem el a könyv olvasása közben. A vizuális effektek teljesen élethűek voltak. Egyedül a vadászdarazsak és a mutáns farkasszerű lények nem tűntek reálisnak, de ez belefér. Amit hiányoltam, az a légpárnások érkezése a kiválasztottak halála után, mert én nem láttam, hogy egy holttestet is elvittek volna. Legjobban azonban az tetszett, ahogy az irányítótermet megcsinálták. Egy 3D-s virtuális aréna díszelgett középen, és arra tettek rá mindenféle dolgot, amikor valamit változtattak a játékon. Pl. amikor a mutánsokat idézték, az nagyon tetszett. Meg amikor az égen jelenítettek meg valamit, akkor csak szépen odahúzta a kezével az irányító, és ugyanúgy megjelent a "valóságban" is. Ez mindenképp pluszpontot érdemel a filmnél, hiszen a könyvben a játék irányítóinál történő eseményekről nem értesülünk, csak az aréna belsejéből szemlélhetjük a dolgokat. Még egy dolog volt, ami zavart, és az a kamerakezelés az akciódúsabb jeleneteknél. Olyan gyorsan kapkodták, hogy sokszor alig lehetett látni valamit. Ezt nagyon nem szeretem a filmekben, de gondolom ezt azért is tették bele, mert a szereplők nézőpontjából próbálták bemutatni nekünk ezeket a jeleneteket. Ők sem tudtak teljesen odafigyelni mindenre, miközben mondjuk fák dőltek ki mellettük vagy egymással "verekedtek". A film zenéjéről szólva elmondhatom, hogy nagyszerű lett az aláfestő dallamok hatása. Sokszor szomorkás, megható, máskor az akciójelenetek alatt mozgalmas és lendületes muzsikákat hallhatunk, amik mindig odapasszolnak az adott jelenetsorhoz. Az előzetes információk alapján összeállított soundtrackből azonban én nem ismertem fel szinte egyet sem, még a dallamot sem. Ugyanis olyan zene nem is volt a játékidő alatt, amiben éneklést is lehetett volna hallani. A végén azért felcsendült az Abraham's Daughter, ami amúgy is a kedvencem volt a soundtrack listáról. Összességében szerintem a film tökéletesen visszaadja a könyv hangulatát, mindenképp érdemes megnézni, és a könyvet is elolvasni. Én személy szerint jobban szeretem, ha előbb olvasom, és utána nézem a filmet, mert ha már láttam, akkor nem a saját képzeletemre van bízva az olvasás közben, hanem azokról a színészekről mintázom a szereplőket, akik játszották őket a vásznon. Sokkal jobb, ha előtte olvasom, és magam képzelem el. Már most várom a következő két könyv megfilmesített változatát, és minél előbb megpróbálom elolvasni a harmadik kötetet. Azt mondják, hogy ez a trilógia át fogja venni a Twilight könyvek/filmek helyét, mármint a rajongók és a jelenség tekintetében. Amúgy szerintem hülyeség összehasonlítani a kettőt, mert teljesen más témát dolgoznak fel, és amíg egyik a romantikáról szól, a másik inkább az egyénekről, a szabadságról. Az biztos, hogy engem megfogott a The Hunger Games, és többször is el fogom olvasni a könyveket, és a filmeket is meg fogom nézni.
Mindkét filmet megtekintettük szobatársammal. Először a remake-et, aztán pedig a régit. A régin mondjuk párszor elaludtam, mert fáradt voltam, ezért majd meg kell néznem valamikor újra. A két verzió elég sok tekintetben eltér egymástól, csak az alapötlet ugyanaz. Egyébként mindkét film szórakoztató a maga módján, de a régi valahogy jobban átjövős. És sokkal többet lehet rajta nevetni, holott elég komoly a film. Összehasonlítás a tovább után: (SPOILER is van/lehet benne!) A régi filmben számomra noname színészek játszanak, mert nem sok régebbi filmet nézek. Lehet, hogy amúgy híresebbek, de nekem nem tűntek annak. A történet egyszerű: van egy rendőrőrs, a 13-as, amit éppen be akarnak zárni. Az utolsó napon azonban még szolgálatban van Bishop hadnagy. Egy börtönből pedig pár halálraítéltet(?) szállítanak át egy másik helyre. Az egyik utas azonban rosszul lesz, és meg kell állniuk, éppen a 13-asnál (micsoda meglepetés), hogy elkülöníthessék. Egy másik cselekményszálon pedig valamilyen banda meggyilkol egy fagyiskocsival furikázó egyént (akiről számomra nem derült ki, hogy mit tett, de mivel nem láttam teljesen a filmet, így lehet, hogy közben kiderült), és egy véletlenül éppen ott lévő kislányt (megjegyzem, azon a jelenetsoron nevetnem kellett, pedig egyáltalán nem volt vicces). A kislány apja pedig bosszút áll, és megöli az egyik bandatagot. Ezután a rendőrőrsre menekül, hogy segítséget kapjon. A banda pedig ostromot indít az őrs ellen. A további cselekményben pedig ölik egymást össze-vissza, ezt nem részletezném. A sztori tehát szerintem elég bugyuta, de mégis lehet belőle egy jó kis filmet összehozni. A színészi játékot nem igazán figyeltem itt, mert eléggé röhejes párbeszédek hangzottak el. Egy ilyen régebbi filmtől nem is vártam többet, akkoriban gondolom ez a film nagyon komolyan hatott. Mostani szemmel azért teljesen más.
A"hadnagy"
A "remake" szinte ugyanezt a szisztémát alkalmazza, csak modern környezetben, és kissé komolyabbnak tűnő hangvételben. Azonban rengeteg változás történt. Pl. a hadnagy itt már nem hadnagy, és nem is fekete. Ja és a bűnöző lett Bishop a rendőr helyett. Éppen újév van, mindent beborít a hó, és szinte az egész film este játszódik. A színészek itt már számomra ismertebbek. Ethan Hawke játssza a rendőrt, Laurence Fishburne pedig a bűnözőt. A mellékszereplők között is ismert arcok vannak, pl. John Leguizamo. Ebben már mindenféle "csavar" megtalálható, korrupció, árulás, meg ilyenek. Azonban valahogy nem fogott meg annyira, de egyszer nézhető. A gyilkolások egész jól ki voltak dolgozva, élvezet nézni (persze csak ha az ember szereti az ilyet).
John Leguizamo és Laurence Fishburne
A zenéket nem nagyon figyeltem, nem tűnt fel, hogy egyáltalán lennének benne, mondjuk a régebbi filmben meg egész jó hanghatások voltak. A zenéje pedig még élvezhető is. Mindent összevetve a régebbi verzió jobban bejött, az új pedig komolyabb volt. Mindenképp érdemes mindkettőt megtekinteni, legalább egyszer.
Nemrég nekiláttam a Big Bang Theory-nak, azaz az (elég rossz magyar fordítással élve) Agymenőknek. Meg kell mondjam, eléggé megfogott, mint annak idején a How I met Your Mother. Az első évadot végignéztem egy nap alatt, most jön a második, remélem nem kell csalódnom abban sem. A sorozatban a karaktereket nagyon eltalálták. A nagyon okos nagyokosok hatalmas tudásanyaggal vannak felvértezve, azonban a lányokkal nem nagyon tudnak bánni. És kb. erről szól az egész. Az egyik főszereplő Leonard (Johnny Galecki) együtt él Sheldonnal (Jim Parsons), és melléjük költözik a legelső részben Penny (Kaley Cuoco). Két barátjuk, illetve munkatársuk Howard (Simon Helberg) és Rajnesh (Kunal Nayyar) folyton átjárnak hozzájuk, legtöbbször valami játékkal játszani. Hiszen nem elég, hogy nagyon okosak, hatalmas kockák is. Talán ezért is van az, hogy nincs valami hatalmas szociális életük, és erre vezethető vissza a lányokkal való kapcsolatuk hiánya is. Raj ráadásul beszélni sem tud a lányokkal, hacsak nem iszik.A legnagyobb karakter egyértelműen Sheldon, aki a legtöbb poén alapját képezi. Nem hiába kapott Golden Globeot és Emmy-díjat is Jim Parsons a szerepéért. A cselekmény nagy része Leonard és Sheldon lakásán, a lépcsőházukban, illetve Penny lakásán történik, de sokszor láthatjuk az egyetemet és a kajáldát is, ahol főszereplőink dolgoznak. Az intro zenéje is nagyon kemény, most is épp azt hallgatom.
Nos, ez a film nálunk nem nagyon ismert, legalábbis nekem nem úgy tűnik. Gondolom egy-két tv adó leadhatta, mert szinkron az készült hozzá, nem is rossz. A történet szerint Vincent édesanyja meghal, ő pedig teljesíteni szeretné kívánságát, miszerint az anyuka el akar jutni a tengerhez még egyszer, utoljára. Azonban Vincent számára ez nem olyan könnyű, ugyanis Tourette-szindrómában szenved. Sokszor nem bírja visszatartani, és káromkodik egy szépet, vagy olyan mozdulatokat tesz, amit nem akar. Ez nem teszi túl könnyűvé az életet. Ezen kívül édesapja is ellene van, új barátnőjével akar lenni, és csak a munkája érdekli. Vincentet pedig beteszi egy intézetbe, hogy "segítsenek" rajta. Az intézetben új barátokra lel, akikkel elindul a tengerhez. Az úton pedig szinte minden megváltozik, a szereplők teljesen átalakulnak.
Ennyit a történetről, nem akarok nagyon spoilerezni. A szereplőket jól választották meg a filmhez, szerintem mindenki nagyot alakított. Florian David Fitz teljesen élethűen játszotta el a Tourette-szindrómás srácot. Mellesleg ő írta a forgatókönyvet is. A mozdulatai, az állandó tic-ek olyan természetesnek hatottak, mintha egész életében így élt volna (mondjuk nem ismerem, szóval ki tudja.. aki akar utána jár). Az édesapa karaktere is jó volt, teljes jellemfejlődésen ment keresztül, és ebben segített neki a doktornő is. Az ő kis magánakciójuk néha viccesen hatott, de a történet szerves részét képezte. Vincent társai, Marie ( Karoline Herfurth) és Alexander (Johannes Allmayer) szintén valamilyen problémákkal küzdöttek. Marie nem evett, de úgy egyáltalán. És ez hosszú távon azért valljuk be, nem egészséges. Alexander pedig mindentől iszonyodik, a kormányt is gumikesztyűben fogja meg, és ha egy kis morzsa van az ülésen, már ki akar szállni. Az ő karaktere is sokszor vitt egy kis humort a sztoriba, néha felnevettem rajta. Persze később mindannyian megváltoznak az együtt töltött út alatt, nagyrészt pozitív irányban. A képi világ csodálatos, hiszen gyönyörű tájakat láthatunk, hőseink egy hegyet is megmásznak. Onnan pedig a kilátás.. Azt át kellene élni, de a filmben egész jól megcsinálták. Még akár valami kalandfilm jelzőt is rá lehetne aggatni a filmre, de jobb a road-movie kifejezés. Valahogy az egész engem a Mombasába, retúrjegy nélkül című filmre emlékeztetett. A zenei betéteket is jól eltalálták, mindenhol illett a muzsika a cselekményhez. A végén felcsendülő Hey soul sister-t már kb. 4-5 filmben hallottam, de valahogy mindig megnyugtat, és illik a filmhez. Összességében egy magával ragadó, érdekes film a Vincent will meer, egyszer mindenképp érdemes megtekinteni.
Hol is kezdjem... Tegnap újra megnéztem a filmet, most már nem moziban. Ott eléggé ütött káprázatos látványvilága lévén. Látszik rajta, hogy 3D-re készültek, de ha jól tudom, mégis visszaléptek, és nem készült el 3Dben a film. Ez nem is baj, szerintem így is tökéletesen jól festett a vásznon.
A történet szerint Babydoll édesanyja meghal, mostohaapja pedig az örökségre hajt. A végrendeletben pedig azt találja, hogy hőn "szeretett" felesége minden vagyonát két lányára hagyta. Erre aztán az öreg ideges lesz, és a lányokra támad, majd ahogy Babydoll meg akarja védeni húgát, véletlenül megöli őt. Ekkor a mostohaapa bezáratja egy elmegyógyintézetbe, és elintézi, hogy egy kis plusz pénzért ott lobotómiát végezzenek a lányon. Kb. ennyi az alapsztori, és itt egy kisebb "csavar" lép a történetbe. Babydoll azt képzeli, hogy az intézet egy kupleráj, és a lányok a főnök kuncsaftjainak táncolnak. A lobotómia végrehajtója pedig a "Pénzeszsák", akinek őt akarják eladni. Mielőtt ez bekövetkezne, a lányok úgy döntenek, hogy meg akarnak lépni a helyről. Ehhez össze kell lopkodniuk pár cuccot. És itt kezdődik a film legjava. Minden egyes tárgyat úgy szereznek meg, hogy Babydoll képzeletében egy új világot teremt, ahol harcolniuk kell mindenféle teremtménnyel. (Képzelet a képzeletben... Sucker Puncheption? :D ) Az animációk ezeknél a harcoknál valami döbbenetesek, a háttérben is állandóan folyik valami mozgás, nem csak a lányokat kell figyelni. A koreográfia pedig szinte tökéletes. Ha nézi az ember, teljesen úgy érezheti, mintha valamilyen verekedős, lövöldözős akciójátékban lenne. Sok lassítást lehet látni, ami nem rossz, mert jól néz ki, de pl. a robotos jelenetnél kicsit túlzásba vitték már. Sokaknak ez lehet hogy nem tetszett, én kibírtam. Nem volt azért olyan vészes. :) Minden ilyen harc előtt a lányok kapnak egy kis eligazítást a bölcstől (Scott Glenn). Hát ezek a beszédek eléggé mesterkéltek, és sablonosak, de ez számomra csak kicsit humorosabbá tette az amúgy "komoly" filmet. Már vártam az ilyen jelenetek előtt, hogy na most éppen milyen bölcsességet hallok tőle. Az egyik legjobb szereplő kétségkívül az ápoló volt, aki úgymond menedzselte a lányokat(Oscar Isaac). Az a bajusz, az kegyetlen. Úgy adta elő magát, mintha tényleg egy ilyen szemét lenne, akit csak a pénz érdekel, és azért bármit megtenne. A mostohaapa is olyan megjelenéssel rendelkezett, hogy szeméből áradt a gonoszság (látása: gonosz). Madam Gorski (Carla Gugino) szerepe nem volt olyan erőteljes, ő csak ott volt, néha védte a lányokat, de nagyrészt azt csinálta, amit mondtak neki, nem állt ki magáért.
A lányokat megpróbálták dögössé varázsolni, és ez sikerült is. Bár a jellemük nem volt eléggé kidolgozva, a harcokban egész jól teljesítettek. A főszereplő(?) Babydoll szerepében Emily Browning először egy ilyen ártatlan kislánykának látszott, aztán amikor nekiállt lezúzni az ellent, megváltozott az összkép róla. A két testvér, Sweet Pea (Abbie Cornish) és Rocket (Jena Malone) megfelelő karakterek voltak. Sweet Pea állandóan védeni akarta a húgát, ami érthető, és megvolt köztük a jó testvéries civakodás is néha. A másik két szereplő nem sok vizet zavart. Amber (Jamie Chung) játszotta a sofőrt, minden balhéban ő vezetett valami gépezetet. A robotnyúl pl. nekem nagyon bejött, elfogadnék egy olyat itthonra. El lehetne vele hülyülni. Blondie (Vanessa Hudgens) amolyan mellékszereplő mellék szereplő volt, nem tetszett a karaktere, főleg azért, amit csinált -nem akarok annyira spoilerezni-, de amúgy nem volt egy létfontosságú egyén a filmben.
A másik dolog, amiért a film nagyon bejött, az a zene. Az egész soundtrack remixekből áll, de ezek olyan mesterire sikerültek, hogy némelyik jobb az eredetinél (szerintem). Az is pluszt pontot ad, hogy a film szereplői is énekeltek ezekben a nótákban. A harcjelenetekhez ideálisak voltak ezek a jól "megkomponált" muzsikák, olyan videoklip hatást adott nekik (más kritikákat olvasva ezt sokan így gondolták). Nekem nagyon bejött ez, megadta a hangulatot, ami az egész filmet átlengi.
A hangulat amúgy elég komor, a színek kissé kopottak, de én pont ezt szeretem a filmekben. Ezt a filmet át kell érezni, és akkor lehet szeretni. Úgy gondolom, ez is olyan film, ami vagy nagyon bejön, vagy nagyon nem.
Mögöttes tartalmat nem kell keresni a filmben, de aki szereti, ha ilyet is találhat, annak sem kell csalódnia. Lehet, hogy csak belemagyarázás, lehet hogy nem, de vannak bizonyos momentumok, amik a filmet teljesen átalakítják. SPOILER ALERT- A végén ugyebár csak Sweet Pea menekül meg, és több olyan dolog is előkerül, ami a film során már megfigyelhető volt. A busznál előtte száll fel a gyerek, akit az egyik harcnál látott (aki mellesleg a rendező fia ha jól tudom) , buszvezető pedig nem más, mint a bölcs, aki végig felkészítette őket a harcokra. Ha ezeket (meg még pár morzsát) összerakjuk, azt is ki lehet következtetni, hogy az egészet nem is Babydoll szemszögéből láttuk, hanem Sweet Pea az igazi főszereplő. Ő képzel el dolgokat, nem hiába került ő is az intézetbe. Természetesen ez nem biztos, de én egy ilyen kis mellékzöngét is belemagyaráztam a történetbe. Döntse el mindenki maga, hogy mit gondol. Ja és a nevekre visszatérve... Nem tudom, honnan szedték a szereplők neveit, de furcsának tartom kicsit, hogy ilyen neveket kaptak a karakterek. Egyrészt jól hangzanak, másrészt olyan, mintha egy kislány mesélte volna az egészet. Ez is utalhat akár arra, hogy az egész csak képzelgés, és a valóságban nem is történt meg mindez, vagy megtörtént, de direkt tette ilyen álomszerűvé a lány, hogy a szörnyű világtól elzárkózhasson.- SPOILER vége.
Mindent összevetve a film nekem nagyon bejött, és többszöri nézésre alkalmas. Értékelés: 10/10
Nemrég volt alkalmam megtekinteni a filmet moziban, 3D-ben. A színészi játékot egy ilyen filmnél nem hiszem hogy nagyon figyelni kéne. Josh Hutcherson mint mindig, most is jó, bár néha kicsit erőltetettnek éreztem a szerepét. Olyan gyerekes volt néha, de ez csak a film miatt, mert ugye tud ő nagyon komoly is lenni. The Rock volt a film egyik meghatározó alakja. A dumái nagyok voltak. És amilyen komolynak akart tűnni, azon még jobban lehetett nevetni. Luis Guzmán az egyik kedvenc mellékszereplőm, ő hozta a megszokott formáját. Általában ilyen kissé bolond -vagy nem is tudom minek nevezzem- karaktert alakít, ez most sem volt másképp. Az egyetlen női karakter, Vanessa Anne Hudgens, akit én leginkább a High School Musicalből meg a Sucker Punchból ismerek. Róla nem tudok nyilatkozni, mert nem tudom, hogy általában milyen karaktert alakít, de itt egy olyan átlagos csajt kellett megformálnia.
A filmben rengeteg klisével találkozhatunk, de ez még viszonylag elviselhető. Guzmán amikor megtudja, hogy aranyból van a vulkán, egyből rákattan, és miért? Hát persze hogy azért, mert a lányát taníttatni akarja. Nem a nyereség és a kapzsiság hajtja, neeem. Ez mondjuk kicsit fura, kisebb fordulatnak is lehetne titulálni, bár akkor nem mondanék igazat. A sziget süllyed, minden 140. (ha jól emlékszem, de ez nem biztos) évben. Ha mindig így süllyed el, ahogy most, akkor nem értem hogy marad életben rajta a rengeteg állat, meg egyáltalán maga a sziget is, hiszen kb. fele leszakadt a filmben. Nem számít, hogy vannak benne logikai hibák, mert szerintem a filmet amúgy is inkább a fiatalabb korosztálynak szánták, meg a látványra mentek rá, amire nincs is panasz. A történet elég kiszámítható, sablonos, és néha elég vicces. Például amikor a nagypapa mondja, hogy kiszámította, hány évente süllyed a sziget, erre The Rock egyből kiszámolja, hogy nem, nem pár év múlva fog elsüllyedni, hanem most. Éppen amikor ők oda mentek. Természetesen. :D Aztán persze jön az, hogy már csak pár órájuk van hátra, sietni kell. A másik jelenet ami elég erőltetettnek tűnt az akkor volt, amikor méheken "méhegeltek", aztán a csaj "véletlenül" leesik, és Josh természetesen elkapja. Ezektől és még pár hibától eltekintve egész szórakoztató volt számomra a film. The Rock mellrángatásán pedig az egész mozi szakadt, az kihagyhatatlan jelenet. Az első részt többször is megnéztem, ezt pedig szerintem még meg fogom, de nem olyan sokszor.
*Szerkesztés: a film zenéjét elfelejtettem megemlíteni, mert igazából nem volt olyan emlékezetes. A dallam nagyban emlékeztetett az első részben hallható zenére, kitalálhattak volna valami mást. Vagy pedig, ha már mindenképp annál maradtak, valami jó kis remixet megért volna. Mindenesetre annyira nem volt rossz.*
A második rész már kicsit jobban bejött, sokkal több látványos megmozdulást láthattam benne. Az Ezüst utazó pedig zseniális volt. Egy ilyen deszka nem jönne rosszul, elsuhannék vele egy-két Földkörüli utazásra. Ebben a részben a történeti szál is kicsit jobban tetszett, mert itt legalább volt indoka a főgonosznak arra, hogy miért pusztítson. Visszatér az első rész főgonosza is, nehogy már egy elég legyen... Itt ebben a részben kicsit előtérbe került Johnny Storm karaktere, mert valamit csinált vele az Utazó, ezért ha hozzáér a többiekhez, kicserélik az erejüket. Mondjuk amikor mindenkihez hozzáért egyszerre, nem tudom hogy lett övé az összes erő, de kár is ezen agyalni. Mivel nem érhet senkihez, kicsit kívülállónak érzi magát, már előtte is inkább egyedül "repkedett". Azonban itt jobban összebarátkoznak The Thing-el, mert a másik kettő családot akar alapítani, és kiszállni a csapatból. Persze happy end, és együtt marad a csapat, ezt szerintem mindenki sejti, de valami érzelmi szálat ugyebár mindig bele kell vinni az ilyen filmekbe...
